Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

csolódnak. A gyógyítással, a hiedelemmel és a szokással összefüggő adatok szépen igazolják a virágkultuszt a néphagyományban. A virágokra vonatkozó néphiedelmek közül néhányat megemlítünk. A violát virágvasárnap hetében vetették, hogy teljes legyen. Sőt, egyes példák szerint a leánynak vagy a menyecskének kora hajnalban meztelenül kellett vetnie, hogy a megfelelő célt elérje. Fontos volt ez, mert háztűznézéskor különös figyelmet fordítottak a leány virágos kertjére, amelyben minél több és szebb teljes violának kellett virágzani. Úgy vélték, hogy Szt. Iván éjjelén megszólal a virág. A szentiván-virág (páfrány) viselője a néphit szerint az állatok beszédét megértette. Szt. Iván éjszakáján éjfélkor virágzik a páfrány. Akinek sikerült a virágzást meglátni, úgy hitték, „mindentudó táltos" lesz. Szerelmi varázslás céljára használták a tűzliliomot, kankalint, gyöngyvirágot, amelyeket a leányok ételbe téve adtak a legényeknek. A fehér liliom gyökerét megaszalták, megtörték és a levesbe hintve azzal a legénnyel megetették, akit szerelemre akartak csábítani. Szt. Iván napján a leányok mezei virágokból koszorút kötöttek. Annyi pipitért raktak a szoba ablakába, ahány családtag volt. A szálak a család egy-egy tagját jelképezték. Úgy vélték, hogy akinek a virága még aznap elszárad, az abban az évben meghal, akié elhervad, beteges, akié pedig friss marad, az egészséges lesz (Göcsej). A Rába és a Lapinics völgyében Nagyboldogasszony napján szentelt virágot a sublót vagy az almárium tetejére tették, egész éven át ott tartották, mert úgy hitték, hogy a házat megvédi a villámcsapástól, a mennykőtől. Tanulságos megemlítenünk végül az istenfa nevű illatos növényt,, amelynek mint herbának és mint varázsszernek nagy jelentősége volt a néphagyományban. Sárköz magyarsága a századfordulón általánosan ismerte. Az istenfát (Artemisia abrotanum) használták pestis,, torokfájás, fulladás, görcs, csömör és mindenféle hasfájás ellen. A népi varázslatban a félelem leküzdésében volt szerepe. Aki az istenfa ágát, virágát magával hordta, bátorságot kapott cselekedeteiben. A meghalt családtag sírjára a kertből kivittek egy bokor istenfát, hogy őrködjön az elhunyt nyugalmán. A temetkezési szokásokkal kapcsolatban fontos szerepe volt a rozmaringnak. A borsodi palócoknál a leány halottas menetét négy legény és egy leány vezette. A legények zászlókat, a fehérbe öltözött leány pedig egy cserép roz-