Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Virág a népszokásokban és a népköltészetben

aszú virágot és füvet az arra a célra szolgáló csöves edényekben párolták. Minden magyar nagyasszony házában ott találjuk a vízvevő rézfazekat, a vízégető lombékokat, a virágvízvevő rézfazekacskát, aztán a hozzájuk való penetelő kádat, rézmacskát, zurbolót stb. Hogy milyen sokféle illatos- és gyógyítóvizet készítettek, arra nézve elégséges akármelyik magyar asszony sáfárházában vagy számtartóházában körültekintenünk. A fogarasi fejedelmi számtartóházban például 1632-ben a többi között ezeket találjuk: parlagi rózsavíz 5 üveg, kerti rózsavíz 2, eperi víz 4, petrezselemvíz 2, bodzavirágvíz 4, spikinárdvíz 3, fejér liliomvíz 3, hársfavirág víz 2, tamariszkusvíz 2, turbolya víz 1, útifűvíz 2, porcsfű (ciklámen) víz 4 üveg, lómentavíz, fodormentavíz, istenfájavíz. Sárospatak várában 1634-ben ilyen virágvizekkel találkozunk: rózsavíz 9 üveg, gyöngyvirágvíz 4 üveg, szegfűecet, majoránnavíz, levendulabor, petrezselemvíz, rózsa-ecet, fodormentavíz, epervíz, fehér liliomvíz, levendulavíz, pápafűvíz, köményvíz, anizsomvíz, cseresznyevíz, bozzavíz, zsályavíz, szegfűvíz, fagyaivíz, hársfavíz, kelidoniavíz, útifűvíz, fekete ürömvíz, fehér ürömvíz, eufroziavíz (kutyatej). Mindezek szép fehér fogasokon függtek kerekded, iratos üvegekben vagy bugyogós korsókban. A legtöbb virágvizet illatszerül használták. Mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a szobákban jó és tiszta levegő legyen. Nádasdy Tamás háztartása útján tudjuk, hogy már a 16. század első felében fenyőmaggal füstölték a szobákat, levendula-ecettel, betónikavízzel fecskendezték a falakat s főleg ragadós betegségek alkalmával mindenféle virágvízzel tisztították a szobák levegőjét." Sajnos, a korai parasztkertekről feljegyzések nem maradtak fenn. Feltételezhető azonban, hogy a nemesi kertek virágai fokozatosan bekerültek a parasztkertekbe is. A városi polgári kertek és a már említett kolostorkertek hatását sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az alföldi virágoskertekről egy villanásnyi fényt kapunk Tömörkény István finom megfigyelése nyomán : „... áll a ház, kert oldalában. Kertben pedig régi, már szint' elfeledett illatok árja libeg, mint harangszó fényes ünnepi hajnalon. Tömegesen nyúlik elibéd a régi magyar virágzatnak minden fajtája, a peremis, a borsika, a viola, a bazsalyikom, a fodormenta, a mirrha, a mályva, a gyorgyéna... Ott vannak a szép tavaszi virágok... : a bazsarúzsa, a fej-