Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A Lytierses monda és a megkötés szokása

munkások hasonlóképpen, elsősorban az adománykapás, megvendégelés reményében. A szokás a cseheknél is ismeretes volt. A gazdát, amikor az aratókat a földön meglátogatta, szalmakötéllel megkötötték, amelyből csak váltságdíj árán szabadulhatott ki.

22 Sziléziában úgyszintén, amikor a tulajdonos kiment a földre, gabonaszálakból font kötéllel körülcsavarták. A megkötözött borravalóval váltotta ki magát.

23 A megkötés szokása német nyelvterületen széles körben el volt terjedve. Ha a gazda vagy vendégeinek egyike lépett először a szántóföldre vagy a szérűre, gabonaszálakból készített kötéllel megkötötték. A kötelet a karjára, lábára vagy a nyakára tekerték. Mecklenburgban, ha az uraság vagy annak a felesége az aratás első napján kiment a mezőre, az aratók valamennyien feléje fordultak, kaszájukat fenték és ütögették hozzá a fenőkövüket. Egy munkásnő az úr vagy az úrnő bal karját szalaggal átkötötte. Ratzenburg környékén, amikor a földesúr vagy valamely más előkelő személy ment ki a földre, minden arató abbahagyta a munkát, egy asszony gabonaszálakkal vagy selyemszalaggal megkötötte. Solörben, Norvégiában, mindenkit, aki a szántóföldre lépett, akár maga a gazda vagy akár idegen volt, egy kévébe kötöztek és csak váltságdíj ellenében engedték el. Nördlingenben szalmakötéllel ejtették foglyul az idegeneket és belekötötték őket egy kévébe. Pomeránia némely vidékén mindenkit, aki az aratók mellett elhaladt, megállították, az utat gabonakötéllel elzárták. Soest vidékén a lenaratók a gazdát lenbe kötözték és csak pálinka-áldomás ellenében engedték el.

24 A Lityerses mondával való vizsgálat összefüggésében is figyelemre méltó az a szokás, amely szerint a tulajdonost vagy más személyt, olykor egy aratót egy kévével fognak körül és abba belekötözik. Idevonatkozóan magyar adatot is említettünk. Az európai népek hagyományában számos példa ismeretes. Ez elsősorban az aratásvégi szokásokban vagy csépléskor fordult elő. Csehországban az aratás befejezésekor a marokszedő lányok egy nagy kévét készítet22 Sobotka Primus: A szlávok ünnepei és szokásai. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. Csehország, I. rész. Budapest, 1894. 450. 23 Dreschler Paul : Sitte, Brauch und Volksglaube in Schlesien, IL Leipzig, 1906. 61-63. 24 Az adatokat 1. Frazer: 625-627.