Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
következő évi gyarapodására, a vegetációs erő átmentésére vonatkozó funkcióját, arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy ha a hagyományban csak ez a gondolati tartalom, hiedelem, mágikus törekvés élt, működött és hatott, mi volt a jelentősége - úgy is kifejezhetnénk, funkciója - annak, hogy mindez a példák zömében megszemélyesítve, ember alakban, antropomorf figurákban nyilvánuljon meg, jelentkezzék a szokásokban. Az első részben rámutattunk azokra a hiedelmekre, amelyek az agrár hagyományban az ember alakú bábukkal, illetőleg az ilyen szerepben előforduló kévékkel, kalászcsomókkal állnak összefüggésben. A hiedelmekből és az aratási szólásokból egyértelműen megállapíthatók az antropomorf mitikus lényekre vonatkozó elképzelések. A hiedelmek, a szólások és az antropomorf bábuk, kévék szervesen összetartoznak, egymást kiegészítik és csak együttesen magyarázzák, nyújtják a szokáskör lényegét, funkcionális tartalmát. Az aratási antropomorf bábuk értelmének, funkciójának vizsgálatánál alkalmazhatjuk azt az elvet is, amelyet a kutatók a hagyomány különböző pontjain előforduló bábuk magyarázatával kapcsolatban alkalmaztak. Mint fentebb említettük, a szalmabábot szimbólumnak, jelképnek tartották, a tél, a halál megszemélyesítőjének, azonosították a bizonyos időszakkal, ünneppel, szokásalkalommal, egykori áldozatok emlékével stb. Az idetartozó példák zömében a bábukat megsemmisítik, széttépik, elégetik, vízbe vetik stb. A végső konklúzió minden esetben az, hogy a bábu, azaz amire vonatkozott, átadta a helyét, utat engedett az ember és a természet, a mindennapi élet küzdelmében egy nála jobb, újabb helyzetnek. 241 Ha az aratási szalmabábut, antropomorf figurát ezekben az összefüggésekben tekintjük, a következő magyarázatot nyújthatjuk: 1. az antropomorf bábu az aratás befejezését, az aratási időszak végét jelenti, 2. a gabonát, a vegetációt személyesíti meg, amely az aratással, a csépléssel látszólagosan befejezte az életét, azonban magjaival biztosítja a folytonosságot, 3. az aratási hiedelemkörben szereplő mitikus lényt, a gabonában, a mezőn tartózkodó alakot jeleníti meg, amelytől az aratók félnek, tiszteletben tartják, de a ga241 Példákat 1. Róheim G.: Adalékok a magyar néphithez. Budapest, 1920. 207.
