Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
Összegezés Az eddigiek során áttekintettük a magyar és az európai néphagyomány aratási szokáskörében előforduló antropomorf bábukra, illetőleg az azt helyettesítő, megjelenítő figurákra, tárgyi kellékekre vonatkozó adatokat. A hatalmas anyagból csak a legfontosabbakat választottuk ki, arra törekedve, hogy a legkülönbözőbb változatok, formai variánsok egyaránt képviselve legyenek. Nem a tiszta formák keresése volt tehát a célunk, hanem annak a ténynek a bizonyítása, hogy a gabona antropomorfizálására és teriomorfizálására mutató vonások az aratási szokáskörben szerte Európában megnyilvánulnak. Amint láttuk, az antropomorf bábuk igen gyakran, sőt, az esetek többségében az utolsó kévével, ritkábban az első kévével függnek össze. A funkcionális kérdések vizsgálatát tehát egyáltalában nem szakíthatjuk el az utolsó kéve problémájától. Mielőtt ebben az összefüggésben vizsgálnánk meg az anyagot, szükséges az antropomorf bábuk etnológiai értelmezésére kitérnünk. A népszokások kutatója előtt közismertek a néphagyomány különböző pontjain, különböző szokás-alkalmakkor előforduló szalmabábok vagy más „anyagból" készített bábuk. Ezek magyarázatát, értelmezését a kutatók mindig a bábu szokásban elfoglalt helye, szerepe szerint alakították ki. A szalmabábu különösen kedvelt a farsangi és általában a tavaszi szokásokban. A problémakörre korábban már utaltam a farsangi szalmabáb funkciójával kapcsolatban. 234 Rámutattam arra, hogy a szalmabáb milyen sokféle magyarázatnak állt a középpontjában. Funkcionális vonatkozásban szinte minden ezzel a kérdéssel foglalkozó kutató egyetért : a szalmabáb vagy más antropomorf figura nem játékból, nem véletlenül jött létre egy-egy szokásban, hanem valamilyen hiedelem, mitikus elképzelés kifejezője, valaminek a szimbóluma, személynek, embernek bizonyos helyzetekben való helyettesítője, megjelenítője. Ebben a tekintetben a kutatók rendkívül széles területen mozogtak. Mint említettem, az adott szokás-alkalomból kikövetkeztethető legcél234 Ferenczi I.-Ujváry Z.: i. m. 1961. 116.
