Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

próbálkozik, hiszen a selyemzsinórt képtelen elszakítani. Azt a mészároslegényt, akire a vargák valamilyen ok miatt haragszanak, a kötelet rángatva ugyancsak megtáncoltatják a levegőben. Végül, amikor a jelölt sorra kerül, a mesterek titokban elvágják a selyemzsinórt a gúnár nyakán. Még így is ugyancsak nagy erő kell ahhoz, hogy a jelölt az állat fejét a törzséről leszakítsa. A gúnárnyakszakítást ivás, múlatás, tánc követi. Szendrei J. Miskolc város történetében Réső Ensel S. nyomán közli a szokást.

408 Megjegyzi azt, hogy a gúnárnyakszakítás szokása 1840 körül országosan ismert volt.

409 Értesülésének forrására azonban nem utal. Adataink alapján úgy látjuk, hogy a gúnárnyakszakítás magyar népterületen aligha lehetett általánosan elterjedve. A szokást a szlovák-magyar határmenti területekről, a Kassa környéki németektől és a brassói szászok köréből ismerjük. A magyar Simplicissimus kassai élményeinek leírásakor (17. sz.) egy Kassa környéki falu, Messe (Miszlóka) szokásait ismertetve említi a lúdnyakszakítást. Húshagyókedd éjszakáján a mészároslegények kötelet húznak a vendéglőtől a másik oldalon levő őrházig. A kötél közepére fejjel lefelé függesztett libát erősítenek. A legények nyergeletlen lovon futtatnak el a kötél alatt, miközben igyekeznek elkapni s kitekerni a lúd nyakát. Akinek sikerül, a liba fejével elvágtat és elrejti. A többiek űzőbe veszik, s igyekeznek tőle elragadni. Aki a lúd fejét elvitte, egy évig főlegényi tisztet tölt be, és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez.

410 Róheim G. ezt a szokást nem teljesen ebben a formában, szintén említi a szlovákmagyar határterületről.

411 Kollár J. Zólyomból közli a lúdnyakszakítás szokását. A mészároslegények farsangi időben tartották a lúdnyakszakítást. Két magas hársfa közé (amelyhez zárójelben azt fűzi Kollár J., hogy ősszláv fa!) egy kötelet húztak ki, amelyre közé408 Szendrei /.; Miskolcz város története 1800-1910. IV-V. Miskolc, 1911. IV. 664-665. 409 Szendrei J.: i. m. IV. 664. 410 Turóczi-Trostler J.: Magyar Simplicissimus. Budapest, 1956. 167-168., L. még Bevilaqua Borsody B. : A budai és pesti mészáros céhek ládáinak okiratai. I-II. Budapest, 1931. I. 153. 411 Róheim G.: Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925. 296.