Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokáskutatás néhány kérdése
helyzetben kívánt állapot előidézésének, az eredmény megvalósításának. Néhány példa: A piros szalag a gyermeket megvédi a szemmel veréstől, az ártó szellemeket távol tartja. A piros szalagnak, színnek ezt a funkcióját a gonosz távol tartása esetén elvileg szinte bármivel kapcsolatban alkalmazhatják. A gonosz távol tartására piros szalagot kötnek a csikó, a borjú, a juh nyakára. De a rontás ellen piros szalagot erősítenek a méhkasra, a disznóólra is. A zöld ág gonoszt távol tartó ereje közismert a néphit területén. Göcsejben Szt. György estéjén zöld ágakat tűzdelnek a kerítésre, kapura, hogy a boszorkányok az emberekhez, állatokhoz ne férkőzhessenek. Torda-Aranyosban nyírágat tesznek a bölcsőbe, hogy a gyermeket ki ne cseréljék. A mágikus erőt képviselő kereszt védelmül rákerül az istállóajtóra, kapura, kútra, edényre stb. A lókoponya megvédi a házat, a szőlőskertet, a méhest stb. A szentelt barka megóvja a házat a villámcsapástól. Az állatot ugyancsak megvédi a baj ellen, ha egy szemet megetetnek vele. Házi perlekedéskor szentelt barkát kell a tűzbe vetni. A fokhagyma szintén védelmül szolgál. Karácsonykor az ajtókat kenik be vele, hogy a kísértetektől megóvják a házat. A család tagjai egy-egy cikket esznek meg, s a betegség szelleme nem tud hozzájuk férkőzni. Ha a tehén megellett, egy cikk fokhagymát dugnak az istálló ajtófélfájába, hogy a boszorkányok be ne mehessenek. A szülőasszony ágyába ugyanezzel a céllal szintén fokhagymát rejtenek. Funkcióátvitel. A néphit területéről felhozott példákat az ugyanazon funkcióelem különböző alkalommal való előfordulására szinte vég nélkül sorolhatnánk. A példákból is kitűnik, hogy az átvitelnél nem mindig lényeges a formának a pontos alkalmazása. Vagyis nem az a lényeges, hogy pl. a fokhagymát megeszik, keresztet rajzolnak vele, vagy az ajtófélfába dugják, hanem magának a fokhagymának a funkcióján, gonoszt távol tartó erején van a hangsúly. Tulajdonképpen az átvitel, a hagyomány különböző területén a szokáselemek azonossága úgy következik be, hogy egy bizonyos igény előállásakor az egyén vagy a közösség a legmegfelelőbb funkciójú szokáselemet alkalmazza a hagyomány tárházából. S ha az
