Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az esővarázsló szokások és rítusok
szántó leöntésére Varga V. múlt századi közlését idézzük : „Tavasz kezdetén, különösen az ifjabb nemzedék, éber figyelemmel kíséri a mezőket, hogy azon férfiút, ki elsőnek megy ki szántani, megtudhassák. Sikerülvén ez, húsvétig hallgatnak, azonban ekkor az ünnep másodnapján istentisztelet után a templom mellé gyülekeznek tanácskozás végett, melyben a falu első legénye elnököl. Innen később megindulnak, s útközben fűzfagallyakból kardot és puskát tördelve, megjelennek valamelyik háznál, ahol már egy hegedűs cigány a tárt kapunál várja őket. Vezetőjük most jelt ad a sorakozásra, mire párosával, s feltartott vesszőfegyverekkel a hegedűs vezetése alatt, ki ily alkalommal rendesen valamely eredeti román dalt játszik, megindulnak azon házhoz, melynél a tavaszi szántást megkezdő lakik. Azonban ez, előre tudva a történendőket, legtöbbször elbúvik a keresők elől az ágyába, s ez alá, vagy hordóba, kamrába, sőt van olyan is, aki hogy kijátssza keresőit, s némileg fokozza a mulatságot, női ruhába öltözve, a távolról bámuló asszonyok közt foglal helyet; ilyenkor aztán csakis árulás útján találják meg őt, amit leginkább a leányok szoktak elkövetni. Ha már megtalálták, a szántásnál használt eke talyigáját elővonják, s erre felültetik, míg hatan vagy nyolcan a járművet kivonják a mezőre a legelső patakhoz, hol a talyigán ülőt hatalmasan megöntözik. Ezt végezve, ismét az előbbi rendben térnek haza, hogy a szokásos evést és ivást megtartsák. A szokás értelme az, hogy isten áldja meg a mezejöket, s azon talyiga ekéje nyomán bőség áradjon, míg az öntözést annak jeléül, hogy miként a talyigán ülő megázik, úgy ázzék meg a határ kellő időben." 101 Hasonló a Fogaras megyében ismeretes ekeleöntő szokás, amelynek első mozzanata március elején kezdődik s húsvétkor fejeződik be. Márciusban egy kiválasztott legény ekéjével a szántóföldre megy s megpróbálja, hogy lehet-e már szántani. A szántóföldről hazatérve az ekét a trágyadombba teszi és otthagyja húsvét második napjáig. Ekkor az ekés legény elbújik. A falu fiataljai házához mennek s követelik, hogy jöjjön elő, mert meg akarják öntözni. Amikor megtalálják, szalmakötéllel derékon kötik, fejére 101 Varga V.: Egy román népszokás. In: Magyarország Képekben (Szerk.: Nagy M.). Pest, 1870. 190-192.
