Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az esővarázsló szokások és rítusok
vább az ország belseje felé. Magyarország középső, északi és nyugati területéről a délszláv vagy a román formához hasonló esővarázsló szokással egyáltalán nem találkozunk. Mindössze egy adat mutat arra, hogy a múlt század közepén Magyarország középső részén, Jászberényben (Szolnok megye) a dodolával egyező esővarázsló szertartás ismeretes volt a magyarok körében. 51 Az adat egyedisége miatt bizonyosra vehetjük, hogy a szokást Jászberénybe déli területről oda költözött lakosok vitték magukkal. Az említett szokások, amelyek bővelkednek táncos, dramatikus mozzanatokban, egészen egyértelműek. Egyáltalában nem hagynak kétséget afelől, hogy az agrárrítusokkal állnak összefüggésben. A vízzel való leöntés a mágikus tevékenységnek olyan formája, amelylyel el akarják érni, hogy az történjen a mezővel is, mint ami annak szimbolizálójával. Azon elv alapján járnak el, hogy ami a képmással történik, az éri a mintaképet is : a szántóvetőt vagy a reprezentánsát eláztatják, hogy a vetést is az eső áztassa. 52 A szertartáshoz kapcsolódó énekek világosan kifejezésre juttatják a rítus lényegét. Az énekekben esőt kérnek a szántóföldre, a szőlőre, a búzára, a kukoricára, a lenre stb. A játék, a tánc és az ének együttesen ennek az egy célnak a szolgálatában áll. A szokás különösen figyelemre méltó azért is, mert az esővarázslás, termékenységvarázslás a vízzel való leöntés formájában rendkívül széles körben el van terjedve az agrárkultusz területén. Az aratási koszorút vivő férfit vagy nőt leöntik vízzel az elegendő eső és a bőséges termés reményében. Gyakran hasonlóan cselekednek a szántani és a vetni induló emberrel is. Idevonatkozóan alább bővebben említünk példákat. 2. A következőkben az esővarázsló szokásoknak és hiedelmeknek azon variánsai közül említünk példákat, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az általában nagyobb nyilvánosságot igénylő dramatikus jellegű szertartásokhoz. Mindezek a cselekvések azonban éppen úgy ugyanannak a célnak az eléréséért történnek, csakhogy a varázscselekedeteknek a legkülönbözőbb, igen gyakran egyéni formáiban jutnak kifejezésre. 51 RésőEmel S.: i. m. 94. 52 Nilsson M. P.: Geschichte der griechischen Religion, I. München, 1941. 46.
