Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

Vulpesco M. vizsgálatai során à Scaloian szokást kapcsolatba hozza az Adonisz kultusszal. Azt bizonyítja, hogy Scaloian azonos Adónisszal és a mai román szokásban Adonisz kultusza maradt meg. A Scaloian szokás egyes motívumait összeveti Adonisz mítoszával, az Adonisz emlékére tartott antik ünnepségekkel, és minden lénye­ges mozzanatban megtalálja az összefüggést, a hasonlóságot. A rész­letekre nem térünk ki. Egy pontra azonban figyelmünket tanulság­gal fordíthatjuk. Ez lényegesen érinti a paparuda és a Scaloian kö­zötti kapcsolatot. A paparuda és a Scaloian az esővarázslás két for­mája. Vulpesco M. felhívja a figyelmet arra, hogy a néphagyomány­ban az esővarázsló szokás elsősorban a paparuda. Ha esőt kívánnak, mindenekelőtt a paparuda szokását végzik. Nem kétséges, hogy a Scaloiannak is megvan az esővarázsló funkciója, azonban amíg a pa­parudat akkor végzik, amikor arra szükség van, a Scaloian szokást függetlenül az időjárástól, mindig megtartják Szt. György napját követő első csütörtökön. 49 Ez és még néhány részlet további vizsgá­latot igényel. Az Adónisszal való párhuzamok meglepő hasonlósá­got mutatnak. A kontinuitás kérdésében azonban rendkívül komoly problémák merülnek fel, különösen akkor, amikor Vulpesco M. a dák kultúrát közbeeső láncszemnek tekinti. A hasonlóság két szo­kás között még nem jelent föltétlenül kapcsolatot és főképpen nem közös eredetet. Említettük, hogy az esővarázslás előfordult a délszlávokkal érintkező magyarok körében is. Múlt századi lejegyzések megemlí­tik, hogy a délszláv és román esővarázslás átkerült a délszlávokkal illetőleg a románokkal szomszédos magyar, sőt német településű falvakba is. 50 Sajnos a délszlávoktól, esetleg a románoktól átvett magyar esővarázslásról részletes leírásunk nincs. Az nem kétséges, hogy a délszlávoktól vagy a románoktól átvett esővarázslás csak egyes dél-magyarországi falvakban volt ismeretes és nem terjedt to­49 Vulpesco M.: i. m. 168.; A problémakörhöz 1. még: Ivanescu G.: O influentä bizantinä san slavá is folklórul românesc si româneasca: Caloianul. Folklór Literar (Red: Tódor an E.-Manolescu G.), Timisoara, 1967. 13-22. 50 Magyarország és a Nagyvilág, VII. 1871. 528.; Gál K.: Esőcsinálás Fehér­templomban. Ethn., VI. 1895. 268.; Az al-dunai Sándoregyházán 1966-ban az eső­varázslás élő szokásként volt ismeretes. Saját megfigyelésem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom