Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

nagy buzgalommal imádkoznak és könyörögnek, hogy a jó Isten hallgassa meg őket: a szent teljesítse akaratukat, mentse meg az országot és népét a pusztulástól s adja meg nekik a kért esőt. Ilyen s ehhez hasonló imádkozásokban telik el a közbeesett idő, míg végre elérkezik a kihirdetett örömünnep, melyen a szertartásnak s így az esőkérésnek végbe kell mennie. Valóban örömünnep ez az oláh nemzetre nézve, azzá teszi legalább a nép babonasága s a szent erejébe vetett hite. Ilyenkor az egész város ünnepel: a boltok bezáratnak, az iskolai előadások szünetelnek és senki sem tesz egyebet, mint beszél az esőről, annak áldásos hatásáról, a szentről és jóakaratú tulajdonságairól. Ünnepe ez minden igaz oláhnak ; az utczák megélénkülnek s a lakosság apraja-nagyja siet a Calea Victoriei-ra (Győzelem útja 1877 óta), hogy minél jobb helyet foglaljon el magának, mert ezen az utczán vonul el a menet. Nemsokára megkondul a város 100 templomának kisebb-nagyobb harangja s ez annak a jele, hogy az ünnepély megkezdődött. Ez alatt a Metropolita-templom körül is nagy sürgés-forgás van; fél 11 órakor bemegy az érsek, néhány főpap kíséretében a templomba, hol imádságban értésére adják a szentnek a szándékukat, a mise végeztével pedig vállára emeli a négy pap Szt. Demetert és ezzel megindul a menet. Legelöl az érsek lépdel méltóságteljesen, díszpalástjába öltözve, utána következnek a megérkezett püspökök (Románia 8 egyházkerületre - eparchie - oszlik, melyeknek fele egy-egy püspök vagy archiereu), habár nincsenek is mindig teljes számban jelen ; ezek után a város négy legöregebb papja jön, vállukon a szent ezüstkoporsójával, a mit aztán az egynéhány százra menő papok csoportja követ. Az így is fényes és nagyszámú menetet végre az utczáról-utczára felszaporodó közönség tarka-barkasága zárja be, mely a társadalom minden osztályaiból öszszesereglett - oly emberekből áll, kik részint kíváncsiságból, részint pedig ájtatosságból csatlakoznak a búcsúhoz. E nagy tömeg különben elég csendben vonul el s csak a némelykor ismétlődő kereszthányás figyelmeztet, hogy tovább mentünk egy templommal. Ilyen képet tüntet fel a lassú menet kivonulása, mely harangok zúgásától követve az első mezőn megállapodik, hogy bízva a mindenhatóban, kiengeszteljék az esőthozó Szt. Demetert. Ezt a nagy-