Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Az esővarázsló szokások és rítusok
tűnik a szemük elől. Az esővarázslásnak ennél a formájánál igen lényeges követelmény, hogy a szertartásban részt vevő mindegyik leány szűz legyen. Ez nemcsak az esővarázslás eredményessége szempontjából fontos. Az a leány, aki az esővarázslás szertartása alkalmával nem volt szűz, ha legközelebb csónakba ül, a csónakkal együtt elmerül és a vízbe fúl. 16 A szerbek dodolájával szinte teljesen azonos a sokácok esővarázslása. A szokásban részt vett 15-16 leány. A kapott adományokból a dodolát alakító leány lakásán mulatságot tartottak. 17 Az első világháború előtti Magyarország területén élő bolgárok néphagyományában szintén megtaláljuk az esővarázslást. Az első tavaszi záporeső megeredésekor, a leány vagy a legény hajadonfővel kiállott az esőre és azt mondotta : „Essél, essél eső, hogy érjen a rozs, hogy férjet vehessek rajta". 18 Az adatok arra mutatnak, hogy a bolgár esővarázslás a román paparuda-\a\ állt közvetlenebb kapcsolatban. A Karas felső folyása mentén (Románia) élő krassován bolgárok paparugawák (peperedo) nevezték a zöld ágakkal beburkolt leányt. Kísérő leánytársai minden udvarba a következő szavakkal léptek be : „Paparuga, jöjj ki, önts le csöbör vízzel, hogy alma kivirágozzék, önts le veder vízzel, hogy búza legyen." 19 Margalits E. Koledák a délszlávoknál c. tanulmányában több példát említ az esővarázsló szokásokra. A szlavóniai Ótok faluban esőt varázsolni cigány fiúk járnak. Bodzaágakkal, levelekkel borítják be magukat. Énekükben azt kérik, hogy legyen harmatos eső, amely megáztatja a földeket, a réteket. Minden házból a gazdaaszszony egy vödör vízzel önti le őket s megajándékozza tojással, liszttel, szalonnával. Isztria szlávok lakta területein a zöld ágakba burkolódzott ifjak a következő esőkérő szöveget mondják: „Esőtkérők megindultak Prepor városából, amerre csak járnak, ott az iste nt ké rik, hogy bő esőt adjon, legyen piros mustunk, legyen fehér cipónk és 16Pável A.: i. m. 359. 17 Jankó J.: Adatok a Bács-Bodrog megyei sokaczok néprajzához. Ethn., VII. 1896. 161.; Bosnyák dodolához: Strausz A.: Bosznia és Herczegovina. Budapest, 1883. 238. 18 Czirbusz G.: A Temes és Torontál megyei bolgárok. Budapest, 1913. a. 57. 19 Czirbusz G.: A krassószörényi krassovánok. Budapest, 1913. b. 179.
