Módy György: Képzőművészeti írások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 34. Debrecen, 1978)

Beszélgetés Blattner Gézával - Gyűjteményes kiállítás Debrecenben – Búcsúzás

Blattner Géza Párizsba visszatérve szinte a semmiből teremtette újjá báb­színházát. Állandó helyiséget azonban a fokozatosan emelkedő bérek miatt nem bérelhetett. Kísérleti bábszínházának gazdagítását az utóbbi 12 év alatt is sikerrel folytatta és ebben nagy szerepe volt második, szintén magyar szárma­zású feleségének is. A seregnyi franciaországi újító szellemű bábjátékos között továbbra is az első helyen maradt. Szaktársai és a közönség is egyformán meg­becsülték és több francia, angol, német és olasz nyelvű szakmunka jelent meg munkásságáról. Közben állandóan festett is, elsősorban akvarelleket és nagy­szerű grafikai anyagot egy különleges formában, pergamentre rajzolva tussal és bekaparással. Néhány évvel ezelőtt Boulogne sur Seine-ben telepedett le saját házában, melyet hétvégenként Párizsból kijárva saját és felesége keze munkájával épí­tett. Itt kis kiállítótermet is rendezett be magának, ahol újabb és újabb termé­sét mutatja be. Témáiban helyet kap még a visszaemlékezés Magyarországra, Debrecenre, de elsősorban a francia vidéki tájat szólaltatja meg, az egyszerű emberek munkás, küzdelmes, de békés és szép életét. A parasztokét, halászo­két, a vidékről a nagyvárosba munkába járó proletárokét. A kis falu szomszéd­ságában lakott valamikor Van Gogh s a falu polgármestere tréfás-komolyán mondta Blattner Gézának első ott rendezett kiállításakor, hogy most már ők is dicsekedhetnek valakivel, nemcsak a szomszéd helység. A nyarat a Baleári szigetek egy kis falujában, Ibizán tölti, itt különösen sokat fest. Franciaországi és külföldi sikerei után Blattner Géza, több mint 75 báb­darab szerzője, 40 évi bábjátékos munkásság végére tett pontot, hogy ezentúl időlegesen el-elhanyagolt festészetének szentelje hátralevő életét. Művészi ta­pasztalatokban gazdagodva így került vissza a festő Blattner a bábjátszáson keresztül újból a piktúrához. Furcsa pályafutás. Tele örömmel és küzdelem­mel. Az igazi művész örömével és küzdelmével. Jövőre — ötvenesztendős érettségi találkozójuk lesz Debrecenben — fele­ségét és kislányát is szeretné elhozni. Tervei felől érdeklődve elárulja, hogy mutatóba és ajándékba három képét hozta el a Déri Múzeumnak, és nagyon szeretné, ha a télen Debrecenben, pályakezdésének városában mutatkozhatna be gyűjteményes kiállításával. * * * Az 1960-ban tervbe vett kiállítás Debrecen megyei Városi Tanács és a Déri Múzeum közös rendezésében valósult meg. Sajnos a művész debreceni gyűjteményes kiállítása megnyitásán személyesen nem tudott jelen lenni. A vá­ros és a múzeum vezetőségéhez, valamint a megnyitó közönségéhez intézett le­velét e sorok írója olvasta fel. Úgy érzem, nem lesz haszontalan e levelet itt egészében közzétenni, elsősorban azok részére, akik Blattner Géza 1961. feb­ruár 12—26. között bemutatott tárlatát nem láthatták. „Hogy mit jelent Debrecenben születni, ott nevelkedni, megérez­ni, magábaszívni és szerte vinni a széles nagy világba egy kis da­rab magyar föld színét és zamatját, életem és főleg művészi mun­kásságom igazolják legjobban. Már ifjúkoromban érdekelt a mi nagy alföldi városunk sajátos népe, környezete és ennek egyedülálló légkörét kíséreltem képe­imben lerögzíteni. Ezt az atmoszférát kerestem volt a múlt nyáron, amikor 40 évi távollét után pár napra hazalátogattam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom