Módy György: Képzőművészeti írások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 34. Debrecen, 1978)

Beszélgetés Blattner Gézával - Gyűjteményes kiállítás Debrecenben – Búcsúzás

tők tulajdonába került képei maradtak meg, a többi budai lakása romjai alatt pusztult el a háborúban. Kedvelt festői voltak Van Gogh, Cezanne és Gaugain. Művészi látásmódját már fiatalon az jellemezte, hogy igyekezett az ábrázolt alakokban az egyénit, a jellegzetest, sőt a karikírozhatót megragadni. Ez magyarázza, hogy korán a bábjátszás felé is fordult figyelme. 1919 márciusában két festő társával, Walleshausen Zsigmonddal és Detre Szilárddal megalakítják a „Wayang Bábjátékok" című bábszínpadot Rónay Dénes igazgatásában s a Belvárosi Színházban mutatkoznak be. A kis együttes a proletárforradalom ügye mellé állt és egy — Várnai Zseni által írt prológussal megnyitott — aktuális mondanivalója bábjátékkal mutatkozott be a dolgozó népből álló közönségnek. 1921ben „Művészi Bábjátékok" névvel saját igazgatásában két festő társával járta Budapestet és a vidéket, hogy ismertesse a bábjáték lehetőségeit. Ezekben az útkereső években 1919—1924 között vitte színre többek között Balázs Béla két művét: A halász és a hold ezüstje és a Fekete korsó, valamint Róna László Urfaustját, Neogrády László Ludas Matyiját és a Kosztolányi Dezső által feldolgozott bájos óflamand mesejátékot, A lovag és jegyesé-t. A haladó gondolkodású festő és a kis fabábukon át a társadalmat is megbíráló bábjátékos nem tudott beleilleszkedni az ellenforradalmi rend szellemi miliőjének szűk kereteibe. 1925 szeptemberében kiment Franciaországba. Megélhetése biztosítására Párizsban iparművészeti műhelyt alapított, hiszen a piktúrával való érvényesülés útja egy fiatal számára csak a műkereskedők „támogatásával" nyílott volna meg. Rengeteget dolgozott, festett és Párizsból küldte be képeit a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállítására. 1927—1931 között évenként rendszeresen kiállított a Salon des Artistes Indépèndants-ban és a Salon d'Automne-ban. Barátjával, Vértes Marcellel és a többi franciaországi haladó magyar művésszel dolgozott együtt, két kollektív kiállítást is rendeztek. Négyéves előkészítés után visszatért régi szerelméhez, a bábjátékhoz. Francia nyelvű bábjáték műsorával „Theatre de Marionettes Arc-en Ciel" elnevezéssel (Szivárvány Bábszínház) 1929. október 28-án mutatkozott be a párizsi Le Journal színpadán. A műsorban Fried Tódor és Tóth Sándor magyar festőművészek közreműködésével több pantomim került színre, valamint Balázs Béla A halász és a hold ezüstjé-nek francia nyelvű változata. Blattner Géza szakított a tradicionális bábjátékkal és újszerű billentyűs bábuival, különböző anyagokból készített díszleteivel jelentős sikert ért el. Munkássága vetette meg alapját az első, párizsi nemzetközi bábjátékos kongresszusnak. Nemhiába érdekelte Blattnert mint festőt már fiatalon a sujet, az élet színpadszerű megnyilatkozásainak kompozícióba való tömörítése. Mind képeinek, mind maga komponálta színdarabjainak és pantomimjeinek fő sajátossága a karakterek, az emberi furcsaságok érzékeltetése. 1931—34 között a párizsi Montparnesse-on nyitott kis színháza nagy látogatottságnak örvendett. 1932— 33-ban a híres haladó szellemű táncművésznő, Isidora Duncan testvére, Raymond támogatta. 1934 telén a Les Archives Internationales de la Dance mecénása, Rolf de Lare táncmúzeumának összes helyiségeit Blattner Géza rendelkezésére bocsátotta, aki itt nemzetközi találkozót és kiállítást rendezett, melyen a különböző marionett-játékosok csakis táncszámaikkal léptek fel. Blattner itt mutatta be az „Egyszer egy királyfi..." magyar népballadát, Ábel Frigyes magyar színész és zeneszerző kísérőzenéjével. A díszletek, kosztümök tervezésében, kivitelezésében és a zsinóros marionettek mozgatásában ugyancsak egy magyar festőművész házaspár, Kolozsvári Zsigmondék segédkeztek. Az