Módy György: Képzőművészeti írások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 34. Debrecen, 1978)

Senyei Oláh István (1893-1963)

A konszolidációs kor hivatalos Debrecenének nemcsak a művészeti, de minden haladástól való elzárkózása természetszerűleg irányította emberi és művészi figyelmét a társadalmi kérdések felé. Anélkül azonban, hogy politikai tekintetben is messzebbmenően levonta volna következtetéseit. 1922-ben és 1924-ben is a Népszavának rajzolt. Sorra megörökítette a debreceni külvárosokat, nyomortanyákat, a kizsákmányoltak és megszomorítottak életét. Elkötelezett művésze lett a debreceni kisemberek világának. Műveinek szociális tendenciájára a debreceni sajtó kritikusai már 1926-ban felfigyeltek. Érzelmi alapú humanizmusa és kora haladó művészeti irányzataival szembeni fogékonysága együtt vezették el a világnézetében is haladó debreceni művész-író csoportosuláshoz, az Ady Társasághoz. 1927-ben a képzőművészeti osztály egyik alapítója és 22 éven át titkára volt. Számára a magyar horizont vezércsillagai Ady és Bartók. Barátsága Holló Lászlóval, Medgyessy Ferenccel, Gulyás Pállal, Juhász Gézával és az Ady Társaság fiatalabb nemzedékével ekkor teremtődik meg. Ránkmaradt könyvtára és feljegyzései tanúbizonysága szerint az 1930-as évek szellemi kitárulkozásának évei. írásaival is haladó szemléletét fejezte ki. 1929-ből ránkmaradt kézirata, melyben Zoltai Lajossal, a debreceni múzeum igazgatójával közösen megírta a város képzőművészetének történetét. Ez a kézirat és a Medgyessyvel, Fülep Lajossal, Rabinovszky Máriusszal és más barátaival váltott levelei hűen tükrözik a modern vizuális kultúra és a haladó művészet szélesebb körökben való terjesztésének szép feladatáról, gondjairól, nehézségeiről szóló gondolatait. Az 1930-as években írt cikkeiben Káplár Miklós, Nagy Balogh, Derkovits magyarsága és egyetemessége mellett kiemelte utóbbiak társadalmi radikalizmusát is. Már a Műpártoló Egyesület és az Ady Társaság 1926. és 1927. évi kiállításain is felfigyeltek rá, az első komoly sikereket a harmincas évek hozták meg számára. A fiatal korában kiváló atléta és később is amatőr sportoló Senyéi Oláh számtalan sporttárgyú képet, rajzot készített. A hivatalos városi elismerés egyik jele volt, amikor a város a Déri Múzeum számára megvásárolta Futók a stadion előtt (1936) c. pasztelljét. Intézményi vásárlás sem ezelőtt, sem ezután nem sokszor növelte szerény jövedelmét. Igaz, olyan világban alkotott szóki mondóan, amikor a befutott festőtől a közéleti notabilitások portréinak és a polgári lakások enteriőrjeinek megfestését várták. Nem a cívis város valóságának őszinte bemutatását. Senyéi Oláh István viszont nem lett hűtlen a kisemberek világához. Azokhoz, akik közül ősei, szülői is vétettek. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy József Attila nemcsak a „ma Petőfije" volt számára és kedves költője, de pontosan megérezte benne a munkásosztály művészi reprezentását is. Alkotásai mellett művészeti, művészettörténeti írásaival, előadásaival két évtizeden át harcolt a haladó művészet megértéséért, terjesztéséért. Rajzolt és festett, írt és előadást vállalt, vitatkozott és térített. Kis testében a haladó művészet apostoli hivatását hordozta. A művészi élet irányításából továbbra is kiveszi részét, szervez, tárlatokat rendez. A második világháború éveiben sem kísértette meg semmi, hogy Ady és Bartók eszméihez hűtlenül feloldódjon valami „mindenmagyaregyetakar" nacionalizmusban. Nyíltan elítélte a náci fajüldözést, hit- és szabadgondolat üldözést. Még annak is megtalálta módját, hogy mint helyettesítő rajz- és művészettörténet tanár haladó gondolatait a művészet egyetemes, humanista mondanivalóján keresztül közvetítse tanítványaihoz. Eszményeihez való hűségét, a fiatalság iránt érzett tiszta szeretetét e sorok írója is, mint Senyéi Oláh volt tanítványa érezte. Az 1940-ben megjelent — különben üzleties indíttatású