Módy György: Képzőművészeti írások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 34. Debrecen, 1978)

Maghy Zoltán művészetéről

6. kép. Maghy Zoltán; Böszörményi utca, 1962, olaj a Csend (1963) c. olajfestményét a közel három évtizeddel korábban alkotott Böszörmény este c. képének párhuzamaként a téma tömörítettebb megoldásának tekinthetjük. ATyúkpiac (1963) nemcsak színgazdagságával és szerkesztési erényeivel, hanem a sajátos helyi miliő mozgalmasságának hű tükrözésével ragad meg bennünket. Visszatér a korcsolyázók és a vásári jelenet témája is, —• még egységesebb, egyszerűsített és az akvarell frissességére, illetve a pasztell technika adottságaira épülő expresszívebb megfogalmazásban (Korcsolyázók, 1961 és Cirkuszsátor, 1963). Az 1963 évben készített olaj- és akvarell-sorozat kiállított képei (Siófokon, Balaton, Szeles Balaton) merész színfelfrissülését s újabb, impresszionisztikus felületkezelését példázzák. Maghy Zoltán festészete az egyéni hangvétel megtalálásának éveitől kezdve a tényleges, tárgyias valóságból indul ki. Attól nem is óhajt elszakadni. A húszas évek végétől számított egy évtizedig tartó első kiemelkedő pályaszakaszában sok képi megoldása a részletek kidolgozásának hasonló megközelítése alapján kínálkozna a „finánc" Rousseau-val történő rokonítása. De míg annál minden képen egy mesevilág születik meg, addig Maghy a szükséges redukció és absztrahálás mellett is szemléletében tudatosan kötődik a természethez. S hogy a rajzi pontosság és a részletgazdag ábrázolás mellett festészete mégis lényegesen több volt s ma is több, mint látványfestészet, azt az a többlet biztosítja, amit alkotó módszerének következetességével és az ábrázolt valóság lírai átérzésével nyújt. Képeinek egyéni hatását különösen fokozza, hogy még a Vaszary posztimpresszionizmusától tanultakra szervesen ráépíti az expresszionizmus eredményeinek egy tudatosan vagy Ösztönösen érvényesülő népi, naiv felfogással való ötvözését. Témái szinte kéz alá adottak. Elsősorban egy életre