Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

129- Varga /., 1959. 37—62. 130. V. 637/a 15. Lib. inq. civ. 1790. szept. 20. 131. Uo. 17. Lib. inq. civ. 1759. máj. 19: „A földvárnál pallót kell építtetni; a mellyekre megkívántató fát a' Vasadról kell hozattatni". 152. A nád komp szorosan összekötözött nád kévékből állt. 4—5 ember is ráállhatott, s hosszú rudakkal, ún. dereglyék-kel tolták előre a sekély vizén. Ha a víz teljes szélességében lefektetett nádkévéket cölöpökkel, kötelekkel rögzítették, nádpallót kaptak. írott források tanúsága szerint régebben minden családnak volt hajója (egyszerű deszka, vagy fatörzs csónak), melyet nemcsak közlekedésre, de halászatkor is használtak. 133. „minthogy a Sziget Erdőre való által menetelre semmi út nem találtatott és a Város Népének az út nem létele sok alkalmatlanságot szerzett, elhatároztatott, hogy Sziget uczában, Déltül Barcsa Mihály szomszédgyában levő telket a város megveszi, hogy azon az erdőre való utat készítsenek. V. 637/a 14. Stat. 1744. 134. Uo. 22. Szabó István hagyatéki pere 1750. Az 1742-ben elhalt Sz. I. hat gyereke közül István kapta a telket, a többi ötöt pénzben elégítették ki, míg a szántóföld appertinentiákat 6 egyenlő részre osztották. 135. Uo. 3. Thordai Sámuel levele a tanácshoz. 136. Uo. 15. Lib. Inq. civ. 1790. szept. 20. Itt mondják ki azt a határozatot is, hogy ha valaki 32 évig háborítatlanul bírt egy telket, azt tőle elperelni nem lehet. 137. Uo. 23. Végrendelet másolat. 1789. febr. 23. „A házteleket átok alatt hagyom hites férjemnek, hogy átkozott legyen, aki addig meg akarná háborítani, míg Kis Marjában lakozik. 138. Uo. 49. Szántó György és István pere, 1825; uo. 1830. márc. 1. Pethő Gáspár örököseinek pere. 139. Uo. 49. 1833. márc. 13. 140. Uo. 3. okt. 10. Telek kiosztási íaistrom; uo. dec. 17. Öreg Sinyi Ferenc kérvénye, melyben kéri, hogy a használaton kívül maradt kertkapukat megvásárolhassa; uo. 1835. dec. 13. Sziget földek mérése. 141. Uo. 60. Sziget kert gyepű jenek laistroma. 1812. 142. A Sziget fokozatosan telepedett be. Még az 1860-as években is sok benne a puszta telek V. 637/a (1861. dec. íj.Erdős Márton a Szigeten levő puszta telekét eladja). így a XX. század elejéig lényegében megoldódott a telek kérdés. Legközelebb 1914-ben kezdenek telket osztani az ún. Újsoron, majd 1920-ban az Újtelepen. E telepeket elsősorban szegény emberek, agrárproletárok népesítették be, akik egészségtelen, szükséglakásokat tudtak csak építeni. 143. V. 637/a 3. Szerződés. 1705. júl. 9. Sáradi István és felesége eladják a Sziget uccában levő házteleket „a hozzá tartozó appertinentiákkal, úgymint azon város alsó járásában levő három darab szántó földekkel együtt.; 1715. évi orsz. összeírás szöveges rész: „Földjeik fel vannak osztva két faeultásra, egyik forduló szikes, másik agyagos". 144. Uo. 22. Periratok 1726. 14;. Uo. 22. Tan. jkv. 1732. 152. „Bizonyiccsa megh hite szerint Kiss András, hogy a föld, amit megh szántott Kalmár Ferencnek az attyának Kalmár Bálintnak igaz pinzen vett örögsighe volt és azon ház telek után való, amelyen most Kiss András úr lakozik." Ebben az időben írásos bizonyítékok hiányában nagykorú és szavahihető tanúk vallomásaira alapozták az ítéletet. Ha ilyen nem akadt, a föld a tanácsra szállt. így történt 1733-ban Sajó István kereki útra dűlő földjével, melyről az ekkor 75 éves Sajti Mihály mondotta, hogy „mikor hazajöttek Pocsajból, az a szántóföld Kis Tamásé volt", azonban a tanács nem tartja elégségesnek a vallomást, ezért úgy döntött, hogy „a városé lészen a föld." 146. 1763-ban még ünnepélyesen áttestálja a tanács: „a mi eleink, minekünk jó emlékezetű atyáink, úgy mi is, kikre mostan ezen városnak igazgatását az Úr Isten bízni méltóztatott, olly törvényekkel és szokásokkal éltének légyen, úgy mi is élünk, hogy az ősi jószágokat, a' vérektől, kik azokhoz törvényes successoroknak lenni megh bizonyíttattak, ell idegeníteni nem engedték, mi is megh nem engedjük; sőt inkább ha valamelly telekhez appertinentiak megh bizonyíttatnak, azok is adjudicaltattak légyen 's még ma is adjudicaltatni szoktak légyen." V. 637/a 3. 1763. nov. 29. 147. Uo. 22. Tan. jkv. 1733. 202. 148. Uo. 33. 1796. ápr. 6. A tanúk nem földjének sokaságát, hanem ingóságainak gazdagságát dicsérték. 8 ökrét, 3 tehenét, 6 lovát és sok pénzét nem is tudták mással magyarázni, mint azzal, hogy „Szántó Péter egy üdőben a Temető hátról egy süveg pénzt vitt haza". Fiai nem tudván a pénzen megosztozni „tálat vetettek", vagyis ki-ki maga elé tett egy tálat s a pénzt abba darabonként szétosztották. 149. Uo. 29. Lib. inq. civ. 1823. aug. 26. Itt a Kiss örökösök „ősi telek után való földjeik" közt említik a pelbárthidai két köblösnyi szántót is. 150. Uo. 1746. jan. 22. „Az Város szokásaiban s törvényeiben is az egész város népének az Privilégiumunknak usuroboralt minden punctumai avagy csak ez részben is hogy soha senki is az határon kívül lakván semminemű örökségeket Réteket és Szántóföldeket nem bírhatott s nem bírhat." 151. Uo. 9 Egy falu az országban I29