Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
baleset (a lóról leesett, a verembe esett, vízbefúlt), halálos verekedések, néhányesetben öngyilkosság, gyilkosság (két esetben a férj „agyonütötte" feleségét, kettő felakasztotta magát, egy „önlövés a fejbe"). Visszatérő halált okozó betegségek a száraz betegség, hektika, aszkór, senyvedés, sínlödés, hervadozás, hideglelés, vízi betegség, kelevény, nyavalya-törés dagadozás, gutaütés, szélütés, forróbetegség, forró-hideg, orbánc, sülly, hasmenés, vérben, vérfolyás, daganat, nyilallás, szívszélhűdés, öregség, rendes halál, nyomorúság, természetes halál. Gyerekeknél a legveszedelmesebb betegség a petész, torokgyík, veresség, himlő, köhögés. A pestis csak a XVIII. században bukkan fel, de itt nem végez számottevő pusztítást, a kolera, mint láttuk, a XIX. században is veszedelmes betegség volt. Úgy tűnik, a gyermekkori nagy halandóság a természetes kiválasztódás szerint hat, vagyis az életrevalóbbak maradnak életben, akik aztán viszonylag magasabb kort megélnek. A halálozási görbe csak 40—45 éves kortól emelkedik számottevően. 60—70 éves korra megint csökken a halálozások abszolút száma, de csak azért, mert akkorra már erősen megcsappant az életben maradottak száma. A 80. életévet a XVIII. században csak egy-két ember, de a XIX. században is csak 3—6% érte meg, míg a XX. században 8% fölé emelkedik a 80 éven túliak száma. A tanulmányozott két évszázad alatt mindössze három ember élte túl a 100. évet. A legmagasabb életkor 106 év volt. A. családok és a lélekszám összefüggése A születések és a halálozások egybevetéséből következtethetünk a lakosság természetes szaporodására. E roppant egyszerűnek tűnő statisztikai vizsgálat azonban sok esetben megoldhatatlan feladat elé állítja a kutatót. Utaltunk rá, hogy a születések és a halálozások anyakönyvi bejegyzései több ellentmondást rejtenek magukban. Vannak szép számmal, akik a három anyakönyv közül csak egyben bukkannak fel, vagyis lehet, hogy csak a születésüket jegyezték fel, de róluk többé nem szól a krónika, mások csak a házassági vagy csak a halotti anyakönyvekben szerepelnek, s találgathatjuk, hogy anyakönyvezés nélkül haltak-e meg, vagy hír nélkül költöztek el más vidékre? Az anyakönyvek a következő statisztikát adják: (13. sz. táblázat). 73. sz. táblázat 4 természetes szaporodás statisztikája '• TerÉvciklusok Születésszám Halálozás Életben maradt Megházasodott Sorsa ismeretlen mészetes szaporodás évi átl. évi átl. évi átl. % %. % 1730—1750 1750 —1800 1800—1850 1850 —1900 1900 —1910 789 3 841 4 147 3 990 989 39 77 83 80 99 11 2 2271 27 5 3 2323 440 6 46 54 47 44 677 1570 1394 1667 549 33 3i 28 35 55 172 764 769 664 25 49 55 40 505 806 625 1003 549 75 51 45 60 8,9 2,3 I 1,3 i,5 Összes: 13 756 7899 5 8 5 7 2369 3481
