Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
adózó polgárt tartanak nyilván. De éppen ezért különösen alkalmasnak tartjuk ezt az összeírást az anyakönyvekkel való összehasonlításra. A buzgó összeírok 12 olyan nevet jegyeztek fel, akik nem szerepelnek az anyakönyvekben. Közülük 4 bizonyosan izraelita vallású (Bucher, Grósz, Kleisz, Lindelfeld), kettő cigány (Ádám, Menyhárt), a többiek cselédek, akik azonban rendelkeztek bizonyos adó alappal. Bármennyire lelkiismeretesek voltak is azonban az összeírok, 39 olyan családot kihagytak, akik ebben az időben vitathatatlanul a faluban éltek. Közöttük nem egy törzsökös família (Balogh, Barta, Fülöp, Horváth, Kelemen, Ladányi, Lovas, Szilágyi, Telegdi, Vasadi), többségük azonban tisztviselő, iparos, cseléd. Az 1850-es évek elején tehát minimálisan 542 család élt a faluban. Ebben az időben már jellegzetesen kidomborodik a falunak egy személynév karaktere. Egyes famíliák ugyanis sok ágra bomlottak már s ezek számos azonos nevű családot alkotnak. Legnépesebb a Kis família, akik már az összeírás szerint is 42 családot képeznek. A Nagyok 38-at, a Kovácsok 19-et, a Szabók és Tótok mindegyik 17-et, a Milék 13-at, a Janók, Kunok, Vargák 12-t, a Sajók 11-et, a Hőgyék, Kocsisok 10-et, a Petők 9-et, a Sinyik 8-at, a Vasok 7-et, a Simándik 6-ot, a Jók és Kérik 5-5-öt. E 18 família 262 családot foglal magába, vagyis csaknem felét a falu egész népességének. Egy 1870-ben készült legelőadó összeírás 497 családnevet jelöl. Ezen a listán 10 olyan név szerepel, akik nem voltak anyakönyvezve (izraeliták, cigányok, talán ebben az időben már néhány katolikus família, mint Vinkler Jakab, aki ekkor az egyik uradalmat bérelte). 35 anyakönyvezett család neve azonban kimaradt az összeírásból, a reális családszám tehát ekkor 532, megközelítően annyi, mint 1850-ben. A legnépesebb 18 família most 224 családot ad, ismét csaknem felét a családoknak. 1900-ból ránk maradtak a népszámlálás gyűjtőívei. Az összeírok a falut három tizedre osztották, negyediket a külterület képviselte, a közigazgatásilag Kismarjához tartozó majorságokkal, végül az ötödik íven az összesítést végezték el az összeírok. 22 A házsorjában készült összeírás 396 házban 492 családfőt vett számba. A népszámlálásokat hiteles statisztikáknak fogadja el a tudomány, mégsem árt összevetni az anyakönyvek tanúságaival, hiszen ha a két forrás nem egyezik, valamelyik hibás. Érdekes, hogy az anyakönyvek 1900-ban 32 olyan családról adnak tájékoztatást, akik nem szerepelnek a népszámlálás ívein. Közöttük van pap, orvos (többek között Hevesi (Heck) Vilmos, Hevesi Ákos apja!), cigány, sőt két tősgyökeres kismarjai család is (Bakó, Varanyai). Ezek feltehetően az összeírás napján nem tartózkodtak lakóhelyükön, így esetleg más helyen jegyezték fel őket. Van kereskedő, pásztor, akik bizonyára szintén nem voltak otthon a népszámláláskor. Ugyanakkor az is tény, hogy a népszámlálás ívein 25 olyan családnevet találunk, akik nem szerepelnek a kismarjai anyakönyvekben. így statisztikailag nincs nagy eltérés a valóságtól: 500 körül lehetett az önálló családok száma. Utolsó felmérésünk 1944 őszén készült, a szovjet hadsereg bevonulása után, valószínűleg november hónapban. Az összeírok ház sorjában haladva írták fel a családfőket és a munkaképes családtagokat. (Az egész anyagot Kabaláspatak 1943. évi „levente alap" pénztári naplójának borítójába kötötték, mely valószínűleg a háború elől való menekítés során került Kismarjába.) Az összeírásban 657 családfő nevét találjuk meg. E feltűnő gyarapodás nem a falu természetes szaporodásával magyarázható, hanem az ekkori nagyarányú beköltözéssel. A beköltözések megkezdődtek már a XX. századforduló után, de különösen az első
