Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
férjhezmenetelük után elvesztették saját családnevüket). A családok élettartamát 50 éves periódusokban az 1. sz. táblázat szemlélteti. (L. még 3. sz: melléklet grafikon) I. sz. táblázat A családok feltűnésének éve Hány évig szerepelnek? összes A családok feltűnésének éve 50 év 100 év 150 év 200 év 250 év 300 év 1650 — 3 2 4 8 19 36 1700 25 37 24 23 61 170 1750 27 28 19 23 97 1800 36 28 14 78 1850 39 19 58 1900 , 10 10 Összesen 137 116 59 50 69 19 449 Tehát mindössze 19 családfa vezethető végig 300 éven át. 69 család 250 éven át szerepelt a különböző forrásokban, de közülük 61-nek csak kb. 1700-tól ismerjük a családfáját. 50 család 200 éven át figyelhető meg. Közülük 4-nek már 1700 előtti őseit is ismerjük. Ebből az következik, hogy ezek 1900 előtt el is tűnnek a kutató látóköréből. A 150 évet megért családok közül kettő már 1700 előtt Kismarjában lakott, 24 1700 után indult, 19 pedig 1750 után. Természetesen, a korábban indulók fokozatosan tűnnek el szemünk elől. Közülük csak 14 éri meg az 1944-es utolsó felmérést. Hasonlóan, a 100 évet megélt famíliák közül 3 1650 és 1700 között bukkan fel, 37 1700 után, 28 1800, ismert 28 1800, 19 pedig 1850 körül. A családok száma azonban nemcsak szaporodik, hanem fokozatosan apad is. Családok kihalnak, elköltöznek, így a falu létszáma csak mérsékelten növekedik. Ez a változó világ diagramban a 3. sz. mellékleten szemlélhető. A táblázat és a diagram történeti tanulsága tehát az, hogy nemcsak a lakosság több mint felét kitevő tömeg „mozog", hanem a folyamatosan helyben lakók is fokozatosan átcserélődnek. Időnként nagyobb lakosságcserék is megfigyelhetők. Ilyen átalakulás történt a XVIII. század elején, a „nagy futás" után. Sok XVII. századi család ekkor véglegesen eltűnik a faluból (Vecelin, Thoma, Sárándi, Borsi, Gálóczi, 13 Csusai, Róka, Virág, Duzkó. 14 ) A „futók" közül többen bizonyára Pocsajban maradtak, ahol a nehéz időkben meghúzták magukat. 15 Voltak, akik messzebb vidékre is eljutottak, mint az a Kovács Péter, kinek bilyogvasát ma is a karcagi múzeumban őrzik. 16 Nem lehet tehát felróni az 1715-ös összeíróknak, hogy csak 21 családot találtak a faluban. Ez azonban nem jelenti, hogy a kismarjai határ ebben az időben műveletlenül állt, hiszen ezt a szomszédos Pocsajból is meg tudhatták művelni. A lakosság rekonstrukciója tehát az 1730-as években fejeződhetett be. Ebben az időben idegen még igen nehezen juthatott kismarjai telekhez, hiszen a kismarjai földet nem lehetett idegeneknek eladni, de még földet, telket nem igénylő kézműveseket is csak abban az esetben fogadtak be, ha rá a közösségnek szüksége volt s ha magáról, józan viselkedéséről előző lakhelyéről bizonyítványt hozott. Az új nevek tehát bizonyára nőági leszármazás útján jöhettek be a faluba, hiszen itt a telket a nők is örökölhették s ha más faluból hoztak férjet, ez kismarjai polgárrá válhatott. Jellemző, hogy az ősi telket generációkon át nyilvántartják. 17
