Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

V .Függelék - Kismarja város kiváltságlevele

valami peres dolgot akar elintézni velük, folytassa azt a törvény és nem az erőszak útján az ő illetékes bírájuk és tisztviselőjük előtt, akik részéről nem marad el az igazság kiszolgáltatása és a köteles elégtétel megítélése; ellenkező esetben, ha talán valamely ügyben ezt megtagadnák, a felperesek, bárkik legyenek azok, a birodalom törvénye és szokásjoga szerint tartoznak továbbmenni. Harmadszor. Bírót és plébánost az egybegyűlt község beleegyezésével válasszanak s ez a bíró az esküdtekkel, a saját bíróságának évében lopásokat, rablásokat, gyilkosságokat, gyújtogatásokat és minden egyéb ügyet ítéljen meg. Ha pedig az az év lejár és a község nincs megelégedve azzal a bíróval, válasszanak másikat és saját akaratuk sugallata szerint. Negyedszer. Ha valaki közülök mindkét nemű örökösök vigasztaló érzése nélkül távozna az élők sorából, minden örökségét és bármi néven és címen meglevő javait akár szóval tett, akár írásos végrendeletben szabad akarata szerint hagyhatja, akire akarja: vérrokonokra és egyéb rokonokra éppúgy, mint idegenekre, testvéreire úgy, mint nem rokonokra. De ha az ilyen módon elhunyt semmi végrendeleti intézkedést nem tett, annak fent említett javai nem a királyi kincstárra, hanem az egyetemes községre szálljanak. ötödször. Ha valaki a többször említett mezőváros telepesei közül (ex hospitibus) történetesen (contingat) gyilkosság vagy más halálos bűn vádja alá esne, és menekülni akarván, házából eltávozna, akkor a mezőváros bírája az ilyen gyilkos és gonosztevő összes vagyonára, az ő osztályrészére ráteheti a kezét mindaddig, míg az magát az elkövetett bűnből ki nem tisztázza és szabadítja, s bűntelennek bizonyítani nem tudja. Hatodszor. Nevezett mezővárosunkba nemesek nem tétetnek (non creabuntur) vagy ha tétettek volna vagy ott laknának akár idegen, akár abba a helységbe való (nemesek), tekintet nélkül nemesi előjogaikra, annak a községnek összes és bárminemű terheit magukra venni és viselni tartoznak és kötelesek (1. lentebb: debeant et teneantur) éppen úgy (non secus), mint (ac) bárki (unus) a városlakók közül, (s ezenfelül) magukat a község kiváltságainak és előjogainak minden pontban, cikkelyben, feltételben, hasonlókép a törvényeknek, határozatoknak, az idők folyamán régen vagy (et) újabban elfogadott és elfogadandó hagyományoknak és szokásoknak vonakodás nélkül mindenben alávetni és engedelmeskedni. Ellenkező esetben legyen joga a bírónak az ilyen törvényszegőket és lázadókat, mindenféle örökségeik és házaik megbecsültetése és a becslési összeg kifizetése után, maguk közül eltávolítani, említett házaikat és örökségeiket pedig a közösség határozata alapján, akinek akarja, eladni. Hetedszer. Valahányszor egy-egy bevándorló vagy új honos az említett község közösségébe fel akarja magát vétetni, a községi testületbe bejegyeztetni és belépni s elhatározása szerint ott állandó szállást ütni, tisztességes nemzetségből és családból való származásáról bizonyítványt kell felmutatnia s magát mielőttünk és az egész község előtt hitbeli esküvel lekötni és kötelezni ezen mezőváros minden kiváltságának, kedvezményének, szabadságának, mentességének, előjogainak, törvényeinek, hagyományainak és jogszokásainak sértetlenül való megtartására, úgyszintén arra, hogy az idők szerint bármely esetben nyilvánosan kivetendő kedvező és kedvezőtlen terheknek, szükségintézkedéseknek (difficultates) és szolgálatoknak magát velük egyenlő módon aláveti; csak így és nem máskép vétessék fel a városlakosok közé. Nyolcadszor. (Ha) bármely királyi és más városból, várból, mezővárosból, községből, megyéből és birtokról, egyszóval a földnek bármely tájáról és helyéről parasztok vagy jobbágyok költöznének állandó tartózkodás céljából említett