Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

IV. A népi kultúra változásai

tempóját a vezető a nyújtófával diktálta. Amikor a vezényléssel megállt, az asztal két lábon állva maradt. Ezután különböző igennel, nemmel, számmal kifejezhető fogalmakat kérdezett az asztaltól. Pl. „Kis asztalkám mond meg nekem, hogy X. Y. hány éves? Ahány éves, annyit koppants!" Erre az asztal a nyújtófával való vezénylés ütemére mozgásba lendült s kikopogta az illető éveinek a számát, aztán magától megállt. A válaszok egy része ellenőrizhetetlen maradt, hiszen távollevőkre, fronton szolgáló katonákra, sőt halottakra vonatkozott. Néha csak azt kérték az asztaltól, hogy táncoljon. Ilyenkor daloltak is neki s az asztal igyekezett a nóta ritmusára mozogni. Gyakran helyéről is elmozdult s ha azt kérték tőle, hogy valakit szorítson a sarokba, akkor abba az irányba haladt. Kb. egy órai játék után a jelenlevők levették a kezüket s erre az asztal megállt. Meg kell jegyezni, hogy több esetben kivétel nélkül olyan fiatalok, diákok ülték körül az asztalt, akik semmiféle okkultista dologban, így az asztalt mozgató szellemben sem hittek, tehát pusztán játék jellege volt az asztaltáncoltatásnak. 67. Vö. Diószegi, 1958. 150, 342 — 346. 68. Az állami anyakönyv szerint Demeter János 1873-ban született, Somlyóújlakon (Szilágy m), 1901-ben került Kismarjába, ahol feleségül vette Varga Esztert, két év alatt három gyerekük született, azután az egész családnak nyoma vész. 69. Ilyen nagyhatalmú kondás lehett a Zomlin pusztán élő Kis József is az 1890-es években, akiről egykori bojtára, a nagyrábéi Pántja György mesélte a következőket: Számadója egy éjjel valamiért bement a faluba, neki mint bojtárnak meghagyta; bármi történjék is az éjjel, ne ijedjen meg. Éjfél körül rettenetes idő jött. A konda megindult. Ő próbálta küldeni a kutyáját, de az nem mozdult egy tapodtat sem. Már azt hitte, nem áll meg a konda a világ végéig sem. Egyszer azonban egy nagy fehér kutya jelent meg. „A szeme olyan vót, mintha tűz égett vóna benne !" Háromszor körülszaladta a falkát s a disznók a körön nem tudtak átmenni. Másnap reggel, mikor kijött a számadója, ő próbálta mondani, mi történt az éjjel, de az a szavába vágott: „ne mond el, tudom én, hogy vót, én kűttem a kutyát !" 70. Osváth, 1896. 48. 71. Barcsa József közlése, 1940 körül; DMA. 397/1954. 11. Béres András gyűjtése. 72. Uo. 73. V. 637/a 3. Feljegyzés. 1825. Oszlányi Istvánt valamilyen okból házából kiköltöztették. Kováts István eskütt a kamara ajtón és a kamara falán a következő feljegyzést találta: „Isten állya bosszút Mikor legjobb állapota lesz, akkor, Erővel elvenni igaz keresményt. Az Űr fizessen meg érte, úgy, hogy edd meg fijad fijának unokája kenyerét, se a jaj, se a baj innen ki ne szaladjék, amijen mirtikkel mirtél nékem, olyannal miressen az Úr néked és ipad napadnak mindenem itt marad." „Erővel vettétek el, erőtök foggyon el. Az egész város szeme láttára megfosztottatok a kin bámul a bolond is. Se jaj, se baj innen ki ne szaladjon, se só sem kenyér ne légyen, búbánat légyen. Kirinbeli tatár sem tselekedte volna. Áldás helyett átok maradjon e Házon Erővel vettitek cl, erővel vegyik el tületek az adósságirt." (A szöveg nyilván a krími tatárokra utal !) 14 Egy falu az országban