Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

III. A társadalom organizmusa

A pinczébe î. A Kellerböl egy lejáró garádits, rosszatska. Leeresztő ajtó, két heveder és egy húzó karikával. 2. A tornáczra kijáró ajtón egy fa rostély, retesz és lakattal, azon belől egy kétfelé nyíló ajtó taszító zárral és jó sarkakkal. Az állásba 1. Az északi kétfelé nyíló kapu, bekaptsoló vassal, nyakvasakkal, rongyos deszkából szemöldökgerendája 2. A két oldalon végig zabló, három bokor jászoltartó, viseltes. 3. Szaru fák, gerendák jók. 4. Nap nyugati oldal töve és fedél alatt a déli oldal kő fala reparálni való. 5. A déli kapu kétfelé nyíló viseltes ótska deszkából, nyakvas és rekesztővel. 6. Déli végén egy kis ajtó, bélieden, zár nélkül, heveder, sarok jó, reteszfű és ütköző. 7. Kettős ülő láda, viseltes ajtókkal. Egy itató kut. Ágas, gém, ostor, vasas vederrel, vas tengely, tsatorna és vályúval, hasznavehetők. 54. 1769-ben Kis Bálint és Faragó Mihály, 1833-ban Weisz Salamon, Róth Izsák az árendátor. V. 637/a 18. Tan. jkv. 1769. IV. 12, uo. 3. 1833. júl. 4. 55. Uo. 42. Szám. fkv. Cassa dorn. 1760. júl. 7. Pályinka hordozó Ny. Nagy Jánosnénak és Horváth Istvánnénak „conventióba" egy pár csizmáért 2 ft 10 kr; uo. 1768. júl. 26. Szabó Józsefné és B. Varga Istvánné „pálinka hordozó asszonyok" keze alól el folyt az égettbor. 56. Uo. Tan. jkv. 1769. IV. 12. Szabó Istvánnét megbüntetik, mert egy pintes korsó pálinkát, máskor ötödfél itze, majd fél-fél meszely pálinkát adott el.; uo. 3. 1835. júl. 4. Tan. jkv. À kocsma bérlők kérik a tanácsot, hogy ha nem tudják megakadályozni a „vak bor mérést", legalább a havi 250 forintos árendájukat mérsékeljék, mert az ő nagy károkra a városban szerte mérik az emberek a bort. 57. Varga, i960. 124. A generális cassáról első említést 1761-ből olvashatunk, de ekkor már mint meglevőre utal a forrás: „Mint ezelőtt szokásban volt, úgy mostan is helyben hagyatik, hogy a város jövedelmeinek ezután is egy közönséges cassája 's Perceptora légyen, olly végett, hogy ezen cassába és ezen perceptor keze alá városunk minden jövedelmeinek haszna adminisztráltasson. Ezentúl mindenki csak innen vehet ki pénzt, a főbíró assignátiójával". V. 637/a 14. Kism. stat. 1761. 29. pont. 58. Uo. 33. Peres iratok. 1743. dec. 21, 31 ; Tan. jkv. 1781. máj. 3. 59. Uo. 3. 1836. jún. 25. 60. Uo. 37. Összeírások. 1748. jan. 12. A szerződést Görög Mihály görög betűkkel írta alá. 61. Takács, 1902. 287. 62. V. 637/a 49. 1760. aug. 19. A bérösszeg: 1 font bors, 1 tuczat jóféle kés, égy koncz papiros. Ezentúl hol görög, hol zsidó kereskedők váltják egymást. 63. Uo. 1766. febr. 5: Görög János; uo. 3. 1812. jún. 23: Kecskés János görög, 1812-ben Licht Ábrahám zsidónak, 1820-ban Finta János-nak, aki talán szintén görög származású volt. 1837-ben már Róth Ábrahám, majd 1845 után a Grósz és a Weisz családok kezelik a város boltját, mindaddig, míg 1848 után tulajdonjogilag is megszerzik azt. L. még: uo. 1837. dec. 24; 49. 1845 jan. 3 és helyszíni megfigyelés. 64. így 1845-ben már 120 pengő ezüst forint, ezen kívül egy rizma gépíró papiros, 2 font kávé, 2 font cukor, 1 font spanyolviasz, 1 tuczat jóféle plajbász, 1 tuczat páros asztali kés, ugyanannyi czin kanál, egy papirosvágó olló, egy kétvasú penna tsináló kés, 600 lúd toll, író pennának való. Ezek ellenében 2 fejős tehene, 2 lova a nyomáson legelhet. Uo. 65. Uo. 49. Szerződés. 1760. aug. 19; uo. 7. Prot. curr. 1760. aug. 30; uo. 18. 1769. V. 25. 66. Belan Mihály gyolcsos tót itt halt meg 1847-ben (akv); Gyersák Mihály gyolcsos tótot itt körözik, mert hamis 10 forintosokat forgalmazott. V. 637/b 1852. okt. 23. 67. illési, 1899. 427. 68. V. 637/a 15. Lib. Inq. civ. 1746. így Sütő Péter Joachim váradi mézeskalácsos és Simicz Márton kötélverők a templom nyugati kerítése mellett kaptak állandó sátorhelyet. 69. A vásárok néprajzi jelentőségével újabban legtöbbet Dankó Imre foglalkozott. Vö. Dankó, 1973. 281—304; u. ő, 1976. 15 —9570. A rőfösöknek pl. azt a rőföt kellett használni, amit a vásárbíró számukra kiadott. Ezért állandóan 20-30 db rőföt tartottak a városházánál, melyeket használati díj fejében osztottak ki a vásári rőfös kereskedőknek. V. 637/a 42. Szám Prot. 1832. 261. Karcza János és Sajó János vásárbírók elszámolása. 71. Uo. Szám. fkv. 1761—1773. Ismétlődő tételek. Béres, 1974. 139—153. 72. A tanács kijelölte az ún. „osztó személyeket", akik a második bíró irányításával, a kisbírók, kerülők segítségévei lánccal felmérték, nyilasokra osztották a kijelölt területeket. A nyilasokat csóvával