Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

III. A társadalom organizmusa

JEGYZETEK 1. Varga, 1976. 161—173. 2. Hordáskor, nyomtatáskor igyekeztek ünnepi méretű és minőségi ebédet főzni. 3. Varga, 1972. 370. 4. A komaság intézményének mégsem volt olyan összetett szokásrendszere, mint a közeli Konyáron. Kurucz, 1974. dec. 3—5. 5. Varga, 1976. 165—170. 6. A városnak már a XVIII. század első felében volt szőlője a Sziget erdőn, de ez még vegyes használatú kert volt. Felügyeletét, irányítását teljesen a városi önkormányzat látta el. V. 637/a 15. Lib. Inq. civ. 1745. nov. 20; uo. 50. örök levelek. Kun Gáborné és Kullin Mihály eladják a Sziget-beli szőlő jussukat.; uo. 1. Határjárás, 1815. jún. 22. A határjárás a Sziget kert helyén jelöli meg a „Kis Marjai Szőllős kerteket". 7. Varga, 1975. 477—485. A kismarjai kertgazdaság működéséről nem maradtak meg a jegyzőkönyvek, ezért főként szóbeli visszaemlékezésre támaszkodhattunk. 8. Varga, i960. 110—128. 9. A communitás létéről csak 1770-ből és 1830-ból rendelkezünk forrás értékű adatokkal: V. 637/a 14. Kism. stat. 1770. II. 5. „Nem kevés fogyatkozását látván, sőt tetemes kárát tapasztalván a B. N. T. és a 60 számbul álló Nemes Communitás a N. városnak abban is, hogy a kiárendált Nagy Marjai és Kaszaj földeknek árendája az lakosoktul rendes időben bé nem adattatik, azért is minden úgy igyekezvén, hogy akinek ugarláskor árenda pénze készen nem lészen, annak semmi föld nem osztódik". Uo. 3. 1830. Ez évben 7 tanácsost, 7 tizedes gazdát és tizedenként 7, összesen 35 képviselőt választottak a communitásba. 10. A főbírók névsorát közli Osváth, 1896. 45. 11. Itt nem lett jellemző a communitáson belüli „önjelölés". 12. 1777-ben a város gazdája Hegyközpályiban a város részére bort vásárolt s „egy gönczi bort" a maga számára elhozott. Ezért idehaza hivatalából azonnal elmozdították, a bor árát megfizettették s szégyenére még 24 pálczaütésre is ítélték. V. 637/a 30. Sed. jud. jkv. 1777. febr. 29; 1767-ben Gencsi György bírósága alatt a város archívumából egy 1400-ból való regnicolaris conscriptio eltűnt. A bíróságról leváltották s atyja levélben átkot mondott fiára, mert méltatlanul viselte a bírói tisztséget. V. 637/a 33. 1803. szept. 15. 13. Vö. Rácz, i960. 84—105; Komoróczy, 1971. 221—237, Komoróczy, 1972, 321—372; Komoróczy, 1975. 25 5 —296. 14. V. 637/a 15. 1745. jan. 29-én Egeresi Istvánt 50 forintra büntetik, mert a bíróválasztáson nem jelent meg; uo. 3. 1832. máj. 31-én Orosz Antal nyomós indokok alapján kéri, hogy egyházfi megbízatása alól mentsék fel, de kérését nem teljesítik. 15. A marasztási ünnepséget szépen írja le Osváth, 1896. 28. „Sokszor gyönyörködve néztem gyerekkoromban, mikor ünnepnapokon a tanács tetőtől talpig magyar ruhába s fejükön a Bocskay kalpaggal a városházából az Istenházába s vissza sétáltak. Elől ment a főbíró, utánna a Nótárius úr, kiket a tanácsbeliek és két kisbíró követtek. Ez utóbbiak az egyházfiakkal együtt ügyeltek a templomban a rendre". „Szokásban volt Kismarjában csaknem e század közepéig, hogy nemcsak az egyházi, de a világi hivatalnokokat is évről évre marasztalták, és ekként akiket nem marasztaltak, tovább mehetett. A nótárius és tanácsbeliek marasztalása és az új választás november i-én reggeli istentisztelet után a templomban az egész nép közreműködésével szokott lenni. 16. Varga, i960. III. A főbírók vagyoni állapotának felsorolása. 17. Uo. 18. V. 637/a 22. Tan. jkv. 1732. jún. 18. Városunk feő Bírájának esztendeigh való fizetése így lészen: Kisz pinz: 8 v. forint, Búza a malombul, 8 cub., Portióval azon esztendőben, amelybe bíró, nem tartozik." Az összeg később módosul: a század közepén már 30 v. forint, a XIX. század első felében 210 v. forint, 1852-ben: 2JO. v. forint. A második bíró fizetése kb. fele a főbíróénak. A város gaz-