Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

I. A falutól a városig

5. A kismarjai közösség tagjai a kiváltságlevél értelmében általában azokat a jogokat élvezhették, amelyek más kiváltságos városok polgárait megillették. A privilégiumlevél külön is megállapította, hogy a lakosok vagyonuk fölött szabadon végrendelkezhetnek s ha örökös nélkül halnak meg, vagyonukat hagyhatják bárkire, kismarjaira vagy idegenre (4. pont). Ezek a kiváltságok egészen kivételes, mondhatjuk páratlan helyet biztosítottak Kismarjának a korabeli feudális társadalomban. Olyan faluval van dolgunk, melynek lakói, bár személyükben nem nemesek, mégis mentesek a feudális terhek és megkötöttségek alól.

4e Ha tehát a kismarjaiak nem tartoznak földesúri hatalom alá, ugyanakkor személyükben nem nemesek, lényegében polgároknak lehetne őket tekinteni. A városi polgárságnak (cives) azonban ekkor már Európa-szerte megvoltak a szokásos kritériumai, melyek valamiféleképpen az iparral, kereskedelemmel, általában a céhrendszerrel voltak kapcsolatosak. így volt ez a magyarországi nagyobb városokban is, de a mezővárosok eltértek az ismert európai fejlődéstől.

47 Kismarja polgárai azonban lényegében szabad parasztok. Viszont önállóságuk gyakorlására a fejedelem a mezővárosok önkormányzatával ruházta fel őket. A kismarjai szabad parasztközösség önkormányzata azonban bizonyos tekintetben túl is terjed a mezővárosokon. Ilyen többek közt a pallosjog s ilyen az a megkülönböztetés, hogy Kismarja fölött nem érvényesül földesúri jurisdictio, mint a mezővárosokban, így mentes a földesúri szolgáltatások alól is. Szabadparaszt közösség „.. .Felér egy bihari ember számot" (kismarjai mondás ) A nagy jelentőségű jogok birtokában a falu helyzete a korabeli feudális rendben alapvetően megváltozott. Ugyanakkor belső gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai is némi változáson mentek át. A közösséget kiváltságai elkülönítik, egyben fölé is helyezik a jobbágyságnak. A falu topográfiai helyzete azonban eleve megkötötte a fejlődés lehetőségét. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy ebben az időben (kb. tíz év leforgása alatt) a tájon több község kapott hajdúkiváltságot, illetve egész sor községbe telepedtek le hajdúk. Kismarjával csaknem egy időben nyert szabadságjogot a szomszédos Félegyháza, Bihar, a közeli Paptamási, Régeny, Újfalu, Szentmárton, Tépe, Konyár, Bagos, Sáránd, Bagamér, Gáborján, tehát ezek népessége is kiemelkedett a jobbágysorból. Nem véletlen, hogy e községek között később is szoros kapcsolat alakult ki.

48 így formálódott ki az a sajátos bihari, félnemesi, szabadparaszti, belső lokálpatrióta hevületű légkör, amelynek hagyományai a táj etnikai arculatán ma is megfigyelhetők. A bihari falvak XVII. századi alakulásáról keveset tudunk. A század elején kelt oklevelek, melyek tovább folytatva a Bocskai István által kezdeményezett kiváltságokat újabb és újabb falvakat szabadalmaztak, nem adnak pontosabb információt a falvak berendezkedéséről. így Kismarja oklevele lényegében egyetlen, amelyből Bocskai társadalompolitikai elképzelései jól kiolvashatók. Mind az úgynevezett „nagy" hajdúoklevelek, mind a bihari kisebb hajdúvárosok oklevelei megegyeznek abban, hogy ezeket Bocskai a győztes hadjáratban való becsületes részvételért mintegy jutalomképpen adta. Az adományok mögött azonban felsejlik a fejedelem személyének, vagy legalábbis az általa létrehozott mű védelmének hűbéri jellegű elvárása. Kismarjával szemben nincsenek a fejedelemnek hűbéri elvárásai. Valójában tehát egy olyan köztársaságot hozott létre, amely meggyő-