Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

helyiségből álló nagyméretű ólakat találtunk. Az ólhoz sok esetben kisméretű faragó kamra is társult.

181 Az ól vége már a színáskerthez csatlakozott, melyet — mint említettük — rendszerint kerítés választott el az első udvartól. A felsorolt épületekkel szemben, a telek másik oldalán még több más épülettel is találkozunk. Egyes rangosabb gazdák már a XIX. század első felében az ucca frontra, vagy valamivel beljebb, a házzal szembe külön magtárat építettek.

182 A magtárakban erdélyi fafaragók által készített, ácsolt hombárokat, a XIX. század második felében már deszkából készült fiókos gabonatárolókat találhatunk. A magtár egyik elkülönített sarkában alakították ki az ún. szalonnás kamarát a felfüstölt disznóhúsok és fehér szalonnák tárolására. A magtárban egyes termények, mint pl. a liszt zsákokban álltak, melyeket ún. ászokfákra állítottak. Itt tartották a gabona tárolással, tisztítással kapcsolatos eszközöket (tengeri morzsoló, konkolyozó, szórórosta, különböző egyéb rosták, sziták, szakajtó kosarak, vékák, zsákolófák stb.). Természetes, hogy ilyen rangos épületeket nemhogy a szegényebbek, de még a közép parasztok se nagyon építhettek. Ezeknél a padláson kívül az eresz alatt elhelyezett hombár volt a legfontosabb gabonatároló. 1825-ben olvashatunk először kukorica góré-zól.

183 A rekonstruálható legrégibb górékat fa lábakra építették, fa vázzal és lécezéssel, eleinte mindig nád tetővel. A górék helye az udvar első szektorának a közepe táján volt, szemben a lakóházzal s csak a XX. században került sok helyen az uccai frontra.

184 Az udvar hátulsó részén, a górén túl helyezkedett el az egyszerű, gazzal, szalmával fedett Kerek verem