Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Utóélete

UTÓÉLETE Görög Demeter elhunytát a Tudományos Gyűjtemény előfizetői sorában neve után kereszttel jelezte 1833. decemberi számában: „Görög Demeter, Sz. István apostoli király jeles rendjének középkeresztese, cs. kir. kamarás, és udvari tanácsos, a Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagja + ". (117. o.) 1834 februári számában pedig Döbrentei Gábor titoknok jelentésében közhírré tette, hogy „a november 8-diki (1833) ülés néhai Görög Dömötör . . . helyére tiszteletbeli tagnak választotta gróf Andrássy György cs. kir. kamarás urat, a Tudós Társaság egyik alapítóját." (158. o.) 1833-ban halála évében a Köhasznú Esméretek Tára így írt: „Szoros összeköttetésben élt Kerekes Sámuellel. Nyomtatásban kijött munkái ezek: Hadi és más nevezetes Történetek (írták Görög Demeter és Kerekes Sámuel) sok képekkel és mappákkal öt szakaszban Bécs 1789—91. Ugyan a mondott férfiúval szövetkezve adták ki újságleveleket e cím alatt Magyar Hírmondó 1792—1803. 23 szakaszban, Magyarország megyéinek földrajza is mellékelve. Különösen ezek által maradandó érdemet szerze magának honfitársainál, a haza esméretét tetemesen előmozdítá." (V. kötet Pest 1833. 369.) Néhány hónap alig telt el halála után, s 1834-ben Márton József kiadta életleírását, ezzel az ajánlással: „A dicső magyar nemzetnek, különösen a boldogult jóakaróinak, számos barátinak és érdemei becsülőinek legmélyebb tisztelettel ajánlja, szenteli A kiadó." A mű bevezetésében általános érvényű szemlélettel indokolta meg munkájának megírását: „Főrangú szüléktől származottaknak rangjukat fentartani, sőt a születés gőzerőmíve segítségével hivatalokra is előhaladni, •— könnyűnek tartja a világ. De más részről megvárja, és méltán, hogy a fényes eredetű, szerencsésebb állapotú személyek, magokat, hazájok s áltáljában az emberiség javára, kitündöklőbben megkülönböztessék, s becseket ehezképest határozza meg. — Minél nagyobb volt születések, annál szembetűnőbbek legyenek érdemeik. Más érzettel ítél a világ azokról, akik ki nem tűnő eredetek, szintúgy mint nem kedvező világi szerencséjek miatt, egyedül elméjek nagysága, tartós szorgalmok közjóra fordítása s feddhetetlen erköltsök nemessége által, szóval, érdemeiknél fogva a fényes születésűek rendébe emelkednek. Ezekben a fényre derült érdemet tiszteli a világ; nevek és emlékezetek olly fénnyel ékeskedik, mellynek, mint valamelly személyesített virtusnak, még a kevélység is meghódol. Minden időben éltek, ma is élnek nevezetes férfiak, kik, akármelly rangú és állapotú volt legyen születések, lelki tehetségeikkel, erkölcsi erejekkel s tudományjok által, vagy áltáljában az emberiség boldogítására, vagy különösen hazájok javára munkálódván, magokat világszerte szembetűnőleg megkülönböztették. — így rendelte a főgondviselés bölcsessége, hogy ezek az emberi nemzetnek példaadásokkal mintegy tanítói, nevelői, s így a tökélletesedésben előbbre vezérlői legyenek . . .