Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A Magyar Grammatika
adása sőt vagyona által is legnagyobb készséggel s igaz lélekkel igyekezett a hozzá folyamodóknak segítségül lenni. Sok nevezetes példáit számlálhatnék elő, mint bizonyságait Görög hazafiúi nagylelkűségének, ha hogy azokra, úgy, mint az itt következőkre, megvolnék hatalmazva. Midőn 1820-dikban Viszanik Mihály 19 hazánkfia, mint Medicináé Candidatus, segedelem és esméretség nélkül, Bécsbe jött, hallván Görög udvari Tanácsos úrnak, minden tanulók, de különösen a Magyarok eránt viseltető nagylelkűségét, hozzá folyamodott. Ennek segedelme, tanácsadása s közbenvetése által sorsát annyira vitte, hogy most a bécsi ispotályban egy az első orvosi hivatalt viselők közül, — a nemes Pázmáni Collégiumnak rendes orvosa, a Bécsi Univerzitásnál pedig a tudós magyar nemzetnek közkívánsága által választott Protectora." (Márton 33.) De Márton József is az ő mecénásságával jutott megfelelő álláshoz, amikor megszűnt a Magyar Hírmondó. Erről ő így ír: „Illő tehát, sőt a háládatosság is kívánja, hogy az emberiség boldogítására munkálódott s ez által kitűnő rangra emelkedett férfiaknak életrajzok mind a jelenkornak, mind a késő maradéknak követésre méltó például közönségessé tétetvén, neveik és tetteik emlékezetben tartassanak . . . Kötelességem kiváltképpen nekem a Boldogultnak erántam mutatott nagylelkű jóságáról háládatossággal teljes érzéssel emlékezni. Ugyanis, midőn 1808-ban a bécsi cs. k. Univerzitáshoz magyar nyelv és literatura rendkívüli professzorává kineveztettem, ő vala az, aki felőlem atyai módon gondoskodott. Nem lévén t. i. itt ezen rendkívüli tanító fizetésére fundus, hogy valamely jövedelemre mégis esztendőnként támaszkodnom lehetne, a Magyar Atlasnak minden addig kimetszetett réztábláit s kész rajzolatait is nekem ajándékozta, más mappák közlésével is segített, míg 1811-ben az egész Atlas elkészülhetett. Ahonnan egy részről az ő elvesztésén érzett fájdalmam, más részről sok jeles érdemeinek tudása vezérletté tollamat, midőn 1833-ban szeptember 5-dikén történt halála felől szomorú jelentésemet hazámfiaihoz ezen sorokon kezdettem. Eltűnt egy fénylett csillag tudományos egünkről, Elhunyt a nevelők s egy haza dísze GÖRÖG! (Márton 6 ; 33—34.) 8/8
