Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A Magyar Grammatika
melyek nyelvünk és erkölcsünk tökéletesebbítésére szolgálhatnak — mind szerzésére, mind kiadására Istentől s hazámtól vett értékemnek egy jó részét örömmel odaajánlom. Csak tudjam hol, kit s miképpen kellessék segítenem, minden tehetségemhez képest készségemet tapasztalni fogja és mondhatom eddig sem rajtam múlt el." (Márton 11—12.) Nagy elégtétel volt ez számukra, s Nunkovics érdemét dicsőítő költeményt többet is közzétettek (I. 657—658. 1789. dec. 18; III. 774—776. 1790. dec. 2.: IV. 46—47. Kis János verse 1791. jan. 14.; IV. 490. Virág Benedek verse. 1791. ápr. 22.) A pályázat sorsáról lapjukban szorgalmasan tájékoztatják az olvasókat: ,,A Magyar Grammatikának helyes kidolgozására serkentő jutalom 50 arany fog ezentúl lenni, a már megígért exemplárokkal együtt. . . Megújítjuk ezúttal a magyar Grammatikának oly móddal leendő készítését erányzó kérésünket, hogy abban egy talpra esett nyelvtanító könyvnek minden részei úgymint: az etymológia, syntaxis, orthorgraphia és prosodia a lehetségig való tökéletességgel megmunkáltassanak, mely hogy annál szerencsésebb kimenetellel mehessen véghez, kívántunk hosszasabb határt szabni annak kidolgozására, úgymint ezen folyó esztendőnek a végét . . . Ha a nyertes tudós uraktól kinyerhetjük, képeiket is ki fogjuk annak idejében metszetni s a késő maradékkal is szemléletni. — Mindezek valamelyeket mi ígérhetünk, tudjuk, hogy nem elégséges ösztönök és jutalmak magokban, de azt is tudjuk, hogy magyarokkal vagyon ügyünk, kiknek természeti tulajdonságoknak egy kiváltképpen való részét tette eddig is, az idegeneknek ítéletek szerént is, a hazai szeretet." (II. 281—282. 1790. márc. 2.) A Magyar Grammatika terén kifejtett munkájukról a szerény című Magyar Grammatika, melyet készített Debrecenben egy Magyar Társaság. (Bécsben a Magyar Hírmondó íróinak költségeivel, Alberti betűivel 1795.) Bevezetésében számoltak be: ,,Édes hazánkon kívül már több esztendőktől fogva való lakásunk nemcsak ki nem oltotta belőlünk annak szeretetét, sőt addig gerjesztette, míg nemzetünk javának tőlünk kitelhető előmozdítását egész tehetségünknek tárgyává nem választottuk. Ily eltökéllett szándékkal kezdettünk volt hat esztendővel ezelőtt Hadi és más nevezetes Történetek című munkánk írásához, mely által igyekeztünk egy részről vitéz hazánkfiainak tetteket örökre fennmarasztani, s követésekre nemcsak a mostani nevendékséget, hanem a késő maradékot is serkenteni, más részről pedig nyelvünk gyarapodását hazánk két kebelében terjeszteni, és siettetni virágzását. De e felett még oda is néztünk, hogy éjjeli s nappali szorgalmatos fáradozásunknak jutalmából mások is hazafiúi igyekezetekre ösztönt és erőt vegyenek, aminthogy ereszben már szinte el is felejtették velünk, s felülhaladták értékünket közjóra intézett törekedéseink, amilyenek voltak: részszerént a hasznos könyvek írására általunk feltett jutalompénzek, és egynehány munkás tudósnak írásaiknak költségünkön való közrebocsátása, részszerént pedig némely elmés hazánkfiainak a rajzoló s metsző mesterségekre való taníttatása, s az ezek által készíttetett költséges munkákkal a Magyar olvasásban gyönyörködőknek megajándékozása. Ugyan ezen szíves törekedésünknek gyümölcse az itt jelenlévő Magyar