Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A Magyar Grammatika
Sámuel munkája. Erről részletesebben kell szólni, mert ők is nagyon nagy fontosságot tulajdonítottak neki. Lapjuk első számaiban, 1789. július 3-án már titokzatosan sejtetnek valamit: ,,Sőt oly céllal is vagyunk a magyar nyelvnek pallérozása, és a tudományoknak hazánkban lehető előmozdítása eránt. amelynek elérésében, hogy az érdemes előfizető urak is eszközök lehetnek, különös szerencséjeknek tarthatják. Célunkat már mostan kinyilatkoztatnánk, ha attól nem tartanánk, ne talántán találkoznának olyanok, kik tiszta szándékunkat hamar másképp magyaráznák, s bennünket azzal vádolnának, mintha azon jó célunkat csak cégérül akarnánk írásink homlokára, s azzal több olvasókat hódítani magunkhoz. Hogy ilyen alacsony vádat magunktól elháríthassunk, jobbnak ítéltük lenni, ha annak felfedezését egy hónapig halasztani fogjuk." (I. 1789. II.) Két hónap is beletelt, s 1789. szeptember 25-én közlik tudományos szakértelemmel megírt Jelentésüket a nemes magyar nemzethez: „ígéretet tettünk vala júliusnak 3-dikán lett megindításával írásunknak az eránt, hogy a célt, melyre általa törekedünk, ás amelyek elérhetése indított bennünket hathatósan az ahhoz való fogásra is, fel fogjuk egy hónap eltöltével fedezni. Tovább haladt kötelességünknek óhajtott teljesíthetése, mint előre elláthattunk volna. Arról alázatosan engedelmet kérünk, amelyet reménylünk is, mivel hisszük, minden magunknak való nagy hízelkedés nélkül, hogy azalatt is, míg hallgatni kéntelenítettünk, már maga tulajdon munkánk szólott helyettünk, meggyőzvén kit-kit hazánk szerető s egyenes ítélettételű fiai közül arról, hogy mi egész igyekezettel kívánjuk mind azt elkövetni, valami édes nemzetünket általán fogva a hasznosan gyönyörködtető olvasásához mindinkább hozzá édesgetheti, és ezáltal egy részről ugyan született nyelvének szeretetére, becsülésére s tanulására hathatósabban felserkentheti; más részről pedig a pallérozott nemzetek boldogságában hovatovább bizonyosabban részeltetheti. Hiedelmünknek mint megannyi erős fundamentomi azon hazafiúi szeretettel megteljesedett szívből származott kifejezések, melyekkel minden rendben lévő kedves hazánkfiai hozzánk gyakor ízben bocsátani méltóztatott becses leveleikben erántunk való indulatjokat s szíves igyekezetű foglalatosságunkkal való tökéletes megelégedéseket úgy tették nyilvánvalóvá, hogy reánk oly szép neveket ruháztak, amelyeket csak azáltal érdemelhet valaki, ha szembetűnőképpen megbizonyítja, hogy hazája boldogságának kész minden tehetségét feláldozni. — Nem is szólunk tehát már arról, hogy szorgalmatoskodásunk mind a közleni szokott dolgoknak kiválasztása, mind azok előadásának módja s reménységünk szerént kedvet található köntösben való öltöztetése által ellene mondhatatlanul a haza javára s díszére vagyon erányozva. — Említjük egyedül s ajánljuk azon célunkat, mely szerént a magyar nyelvnek gazdagodását, rendbeszedődését, s csinosabbosodását és ennél fogva a tudományoknak is rajta még nagyobb erőben lehető virágzását, nemcsak magunk, hanem más érdemes hazafiak által is kívánjuk munkálódni, amennyiben ígérjük, hogy mi minden közhaszonra célzó igyekezetet, melynek felfedezése eránt megkerestetünk, pénz és jutalom nélkül fogjuk a hazával közleni, mint ezt már cselekedtük is; e felett, hogy még azt a pénzt is, amely költséges munkánktól megmarad, a tudományoknak született nyelvünkön legjobb móddal lehető gyarapítására fogjuk fordítani.
