Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A mezőgazda
mását: „Azon három gazdag búzatöveket, melyekről emlékeztek az urak, magam is vizsgáltam. Kioldozván őket papirosborítékjából leveregettem a közéjük szorított földet, s azt fekete homoknak találtam. Örültem rajta vizsgálások közben, hogy íme maga a tapasztalás meggyőz itt kit-kit azon sarkallatoknak igazságáról, melyekről sokan úgy gondolkoztak, hogy azokat csak magától gondolta a Szorgalmatos Mezei Gazda szerzője. — Az első darabnak 126. levelén ti. e vagyon: hogy a búza sokkal jobban terem a kapált földben, mint a szántásban. — Példák erre az említett három búzatövek, melyek kertben termettek oly gazdagon, kertész gondviselése alatt ... Ha a Gazdaságról tanító könyvnek útmutatásai szerént magok is gyakor próbákat fognak tenni a gazdák, bizonyára meg fogják az említett könyveknek hasznos voltokat tapasztalni, melyeket még most sok éretlenek úgy néznek, mint valamely meséskönyveket." (V. 405—406. 1791. szept. 27.) Görög Demeter maga különösen a szőlőmívelést kedvelte meg s annak fejlesztése lett Bécsben is főgondja. Ebben az irányban fontos szerepet töltött be a magyar szőlő nemesítésében. Erről Márton ad leghitelesebb tudósítást: „Méltó itt a Boldogultnak grinzingi igen nevezetes szőlejét is említenem, mivel az a magyarok figyelmét többtekintetben megérdemli. — Egy bölcs nevelőnek arra kell nézni, hogy nevendékjének üres idejét is hasznosan gyönyörködtető mulattatására fordítsa. Ez vala célja Görögnek midőn Ferenc főherceg figyelmét a tanulástól üres óráiban, különösen azon termések megesmertetésével foglalatoskodtatta, melyek a birodalom tartományaiban a nemzeti jólétnek forrásai, különösen ott, ahol a kereskedés pártoltatván a földmívelői és mesterségi szorgalomnak gazdag jutalma által a népek csinosodása, boldogulása s jóléte is egyszersmind hathatósan előmozdíttatik. Tagadhatatlan, hogy a szőlőmívelés vagyis bortermesztés egyik főágát teszi, főként hazánkban, a pénzt és élelmet szerző kívánatos kereskedésnek. Magyarországnak világszerte híres és jó borai vágynak ugyan az igaz; de a szőlő fajoknak javítása által a nemes borokat szaporítani lehetne sőt kellene is. Ez úgy történhetnék meg, ha p. o. a mi szerencsés fekvésű, kedvező éghajlatú magyar hazánkban a külföldi híres drága borokat termő, — p. o. Burgundi, Bordói, Malagai s több efféle szőlőtők szaporíttatván, ez által nemes boraink is sokasodnának. így lehetne a külső országi ilyen nemű borok behozását, s azokért pénzünk kivitelét meggátolni, sőt kereskedésünk pártoltatván, nemes borainknak kivitelét is, legalább a szomszéd országokba sokasítani. Például szolgálhat ezekre Melnik és Vőslau. Melniknek (Csehországban) birtokosa herceg Lobkovitz, a most élő hercegnek nagyatyja, Burgundi szőlővesszőkkel ültettette be az egész szőlőhegyet Melnik mellett, s most az uradalom szép jövedelmet húz a Melniki híres veres borokból, mind amellett is, hogy éghajlata a jó bor termesztésére nem igen kedvező. Vőslau mellett, Bécshez két, Badenhez pedig fél órányira a szőlőhegyeket Gróf Fries hasonlóképpen Burgundi szőlővesszőkkel ültettette bé, s most a Vőslaui jó veres bor mellett, Bécsben, a híres Burgundi vesztegel. Az itt előadottaknak megfontolása indította arra Görögöt, hogy ő a felséges Császártól nyert engedelemmel külső országi Követeinkhez és Consulainkhoz folyamodhassék, s általok a legnemesebb bortermő szőlőfajait
