Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

Hadi és más nevezetes történetek

gáról a koronázásról apró részletekre kiterjedően tudósítják olvasóikat s hazaszerte minden nagyobb helységben ünnepséget tartanak ez alkalommal. Tele van a lap az ilyen tudósításokkal. A Debrecenben tartott ünnepségből emeljünk ki részletet; mert pl. a Szabolcs megyei ünnepség leírása igen hosszú. (IV. 569—576. 1791. május 10.) »Ns szab. kir. Debrecen városa ezen folyó századnak 15-dik esztendejétől fogva viseli már a királyi szép nevezetet, melynek voltaképpen megfelelni mindenkori fő kötelességének tartotta. Szembetűnő bizonyságait adta kivált ebbéli buzgóságának mostani uralkodó jó királyunk eránt már két ízben hathatósan kimutatott tisztelete és szeretete által. Nyilvánvalókká tette ti. ezen indulatait ama két nevezetes öröminnepek tartásával, melyeket fels. fejedelmünknek Római császárrá s magyar királlyá lett koronáztatásai dicső emlékezetekre szentelt vala. Az elsőről bőven emlékeztünk már munkánkban, a másiknak leírását annyival nagyobb készséggel s örömmel kívántuk volna közönségessé tenni a két magyar hazában, mivelhogy annak külső fényessége sokkal felülhaladta (amint ezt valami fülhegyel érthettük) az elsőét: következésképpen annak megírása a fenn nevezett Ns városnak dicsőségét is még inkább tetézte volna, de minthogy hiteles tudósítást eránta nem vehettünk, okai nem vagyunk, hogy felőle mind ekkoráig hallgattunk. — Hogy most szólhatunk, köszönjük ezt Ns Veres Mihály úrnak;- s itt következik a részletes ismertetés, kiemeljük belőle a következőket: >»Nem felejtkezett el a Ns tanács a kollégiumbeli ifjúságról, s a katonaságról is. Az elsőre nézve oly rendelést tett, hogy minden felsőbb házakban lakozók egy-egy darab tehénhús pecsenyét s fél sült pujkát kaptaK, a magok rend szerént való több ételeikhez; az alházbeliek asztalára 300 font főtt tehénhús és 50 kenyér adatott; közönségesen pedig 5 cseber bor osztatott ki; az inasok közt is végre elégendő kenyéren kívül 3 dézsa bort osztogatott el a kollégium sáfárja. — A katonaság közül kinek-kinek egy font tehénhús egy itce bor volt rendelve. — Hogy a köznépnek is annál nagyobb kedve lehessen s hangosabban kiálthassa az Éljent, bőségesen bocsáttatott számára csatornán a bor egy felső szobájából a városházának, s szint oly kímélés nélkül hányatott néki a kenyér és pecsenye. B. Rebach Gen. úr pedig mintegy 40 forintig való 20 krajcárosokat, 2 és 4 márjásokat hányt le az ablakból. -— A külső tanácsnak két érdemes tagja is, úgymint Nagy Bálint és Medgyesi Mihály urak különös példáit adták ezen jeles alkalmatossággal királyokhoz s nemzetjekhez viseltető buzgóságoknak: mert hogy annyival inkább nevelhessék az abból származott közönséges örömöt, hogy jó királyt állított elő az Ég országunk kormányozására, az első ugyan 11 csebres hordó jóféle szín óbort vitetett fel a városházával átalellenben lévő áruló színjekbe a szűcsöknek, s azt a nép számára lefolyatta; a második pedig egy ökröt vágatott s azt darabonként elosztogatta és minden darab mellé egy messzely bort is adatott. Követte az említett két uraknak példájokat Karis nevezetű görög kereskedő is, aki borral kínálta a boltja előtt elmenteket, s fügét és malosaszőlőt hányt ki a boltjából. A szűcsök áruló felszínekből is kenyér és mézes mogyoró hullott le. A vargák pedig vagy tímárok szabad menetelt engedtek a magok áruló felszínjekbe, s a hozzájok bementek közül kit-kit fejér és veres borral kí2Í;