Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A nevelő

netek közöttünk. Értett ahhoz, hogy mindég ügyes és a tanulmányszakok­ban jártas tanítókat szerezzen mellém, és ha valamikor bármiben is nem felelnék meg egészen, bizonyára nem az ő hibája lesz. Egész csöndban él­tünk így, nyáron többnyire Kismartonban, tanulással foglalkozva anélkül, hogy valami megjegyzésre méltó előfordult volna. In puncto nőnem, meg­lehetős szigorúan tartott. Sztoikus szigora •— az egész nálunk töltött idő­ben e tekintetben maga is híven ragaszkodott elveihez — est admiranda sed non scio, an imitando (vei imitabilis). Ülő életmódja és kivált a túlsá­gosan sok munka igen aláásta egészségét. De szép ismeretekre is tett szert különböző tudományokban, nevezetesen a földrajzban, pedagógiában, ant­ropológiában. Anyámmal nem mindig harmonizált egészen, inkább nagyanyám szi­gorúbb alapelveivel. Mennyibe volt igaza s mennyibe nem. nem akarom vizsgálni, de hogy mindig jót akart az kétségtelen. Ez lehetett egyik oka annak is, hogy elhatározta magát a tőlünk való elválásra és hogy az ud­varnál az ötéves József főherceg nevelését vállalja el. Különben is mindig észrevettem, hogy van valami előszeretete az udvar iránt. Eleinte a trón­örökös nevelésével kecsegtették, de az ármány elütötte tőle. Hiszem, hogy sok szeretet és hajlandóság volt benne irántam is. különösen azonban ha­zája iránt. Nem is hagyott volna el engem soha. ha kiszemelt utódjában második énjét meg nem találta volna.« A hercegi háztól munkája után »illendo penzio« járt Görögnek. Felvetődik az emberben a kérdés; hogyan került a császári udvarba. Erről a leghitelesebben Márton tájékoztat bennünket: »IV. Ferdinánd nápolyi király hitvese Karolnia, Mária Terézia császárné leánya, és Mária Terézia ausztriai császárnénak anyja, 5 1802-ben Bécsben mulatván, két leányával u. m. Krisztinával, későbben szardíniái királynéval, Amáliával, a mostani francia királynéval és fiával, Leopold szalernói kir. herceggel, gyakorta meghívott gyermekeihez, udvari körbe (cercle) több főrendű ifja­kat. Ezek között az ifjú herceg Esterházy Pál sok tekintetben magára von­ván a királyné figyelmét, kívánta tudni, ki legyen az ifjú herceg nevelője. A nagyeszű és mély belátású királyné több ízben magához hivatván Görö­göt, vele a nevelésről és tanítás módjáról sokat beszélgetett, s ennek kö­vetkezésében őtet, s mint áltáljában sokaktól különösen is dicsértetett sze­rencsés nevelőt és munkás érdemes magyar hazafit Ö Felségeknek a Csá­szárnak és Császárnénak kegyelmekbe ajánlotta. A következő 1803-ik eszt. elején magához hivatván Ö Felsége a császár Görögöt, reábízta, hogy ké­szítsen egy tervet (plánumot) a kis főhercegnek, nevezetesen pedig a koro­naörökös főhercegnek majdan munkába veendő nevelése és taníttatása módja felől. A benyújtott nevelés terv Ö Felségének kegyelmes helyben hagyását megnyervén, Görögöt udvari nevelővé méltóztatott kinevezni. A nevelés plánumát, monda a császár, annak szerzője, mint már tapasztalt nevelő, legjobban végre tudja hajtani. Váratlanul lepte meg Görögöt egy ily fényes hivatalra lett kinevezte­tése. De a hercegi ház eránt viseltetett indulatjától vezéreltetvén érzései, azonnal esedezett Ö Felsége előtt, hogy míg az ifjú herceg attya az ő he­lyébe valakit választana, kit az eddig folytatott nevelés módjába beavat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom