Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
Jegyzetek
12. Anekdota Potemkinrül. „Ezen nagy embernek gazdag és pompás mulatságai közül, egy volt az is (mint Jassyból írják) hogy őneki mind Galatzban, mind már az előtt Jassyban is külömbkülömbféle külső országi matériákkal, módi portékákkal s ritkaságokkal rakott boltjai voltak, s mikor Dámák mentek látogatására Varsóból vagy Lembergből, mely gyakran megesett, meghordozta azokat a maga drága boltjaiban, s vásárt indított vélek: mely abból állott, hogy mézes-mázos beszédű kalmár módjára kérdezgette őket, mivel szolgálhatna nékiek. Minden dáma, aki valamely portékát választott ki magának, tartozott beírni a maga nevét egy avégre készült könyvbe, s amely dámáknak nevei fel voltak jegyezve ezen könyvbe, azokat mind a maga adóssainak szokta hívni." (V. 767. 1791. dec. 13.) 13. „Francia huszárgenerális gróf Bercsényi elment már Bécsből Koblenzbe. Volt szerencsénk néhányszor látni ezen derék urat. Mintegy 50 esztendős, magas, deli termetű, valóságos magyar tekintetű, csak az a kár, hogy piros, kerek ábrázatját bajusz nem ékesíti. Mentéje s nadrágja megegyez a császár magyar lovas regementjével, hanem dolmánya veres. Fejét szép kócsagtollas kalpag díszítette. Magyarul úgy beszél, hogy sok született magyar hazánkfiakon szégyent tehetne. — Hiteles Franciaországban volt tiszturaktól hallottuk, hogy mind Bercsényi, mind Esterházy gróf urak nevekről neveztette, mind pedig más francia huszár regementeket magyarul szokták volt komandírozni. — Ennek említése eszünkbe juttatta, hogy a múlt esztendőben hazánkban is magyar nyelven ment végbe a koronaőrzésére Budán megjelent nemes seregeknek gyakorlása. A nemes Szatmár vármegye nemességének nevezetesen szép dicséretét hallottuk a többek között arról is, hogy a komandó szókat (po. Vigyázz! Lóra ! stb.) igen helyesen eltalálta. Szívesen vennénk, ha valaki mind anyai mind német nyelven közölné velünk azon szókat. Mindjárt most munkánkba beiktatnánk, hogy hasznokat lehetne majdan venni a magyar szótárnak készítésekor." (V. 593—594, 1791. nov. 8.) „S. Domingo nevezetű napnyugati indiai kolóniájukban a franciáknak igen nagy kuruc világot inditottak a fekete emberek." (V. 671. 1791. nov. 22.) „A S. Domingoi kurucvilágról, magából S. Domingoból Párizsba érkezett szomorú jelentést ott érte a jamaikai vigasztaló tudósítás, mely az említett S. Domingoi háborúnak lecsendesítését jelenti." (V. 688. 1791. nov. 25.) „A cukor és kávé drágul, de még drágább is, fog lenni. Oka ennek Domingo szigete romlása, mely is egy kiváltképpen való hazája vala mind a kettőnek, azért olcsóbban adhatták 15—20 procento a franciák a kávét és cukrot, mint az anglusok. 1774-dik esztendőben 147 508 000 font cukrot és 29 700 000 font kávét szállítottak ki a franciák S. Domingoból: de eljő addig, amint mondják, öt-hat esztendő is, mig ismét helyre áll S. Domingo: úgy befizettek annak azon fekete emberek, kik eszközei voltak a kávé és cukor termesztésének, előbb ugyan szörnyű pusztításaik, azután pedig magok pusztulása által, 15 000-re teszik a megöletett fekete emberek számát, melyet nem egy könnyű dolog kipótolni a franciáknak." (V. 747. 1791. dec. 9.) „Vigasztalás az édes szájúaknak. Azt írta S. Domnigoból egy cukortermesztő Couricoles úr a nemzetgyűléshez, hogy a felgyújtott cukortermő nád új jövést kezd hajtani, s 50 milliónál többet érő cukrot be lehet még kapni, ha az igazgatás két millió livrât felad oly cukormalmoknak készítésére, melyeknek ő (ti. Couricoles úr) a tálalójuk. Ezen írás általadatott megvizsgálás végett a kolóniákra ügyelő deputációnak." (V. 796. 1791. dec. 20.) 14. ,.A Tisza virágja bizonyos állatocskákból áll, melyek hasonló testek alkotványára nézve a szitakötő nevezetűekhez. Négy szárnyok vagyon, két nagyobb és két kisebb, derekok hosszú és sárga, de fekete szirmosok, hasonlít a hernyóékhoz, fejek pedig a pillékéhez: két ágú mintegy harmadfél hüvelyknyi tiszta sárga farkok V formán nyúlik ki, derekaiknak hátulsó részéből. Ezek az állatok oly sűrűn repdesnek a víz színe felett, mint szokott télen esni a nagyobbszemű hó, mindig felfelé szállingálnak, ha pedig a vízre leereszkednek, akkor viszi a víz őket lefelé. Szüntelen vetkeznek, úgy, hogy a Tisza partján lévő hajók, malmok, csónakok mind tele vágynak le-