Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Sz. Kürti Katalin: Ecsedi István művészbarátai

Sz. Kürti Katalin, a Déri Múzeum muzeológusa Ecsedi István művészbarátai TISZTELT HALLGATÓIM! A debreceni Déri Múzeum első igazgatóját, Dr. Ecsedi Istvánt Önök jól ismerik. „A bolgárok földjén" c. könyve olyan élvezetes és olvasmányos mű, amelyre mi, de gondolom Önök is szívesen emlékeznek. Amilyen szenvedély hajtotta a nagyvilág megismerésésre, olyan szorgalommal, kitartással hatolt be egy mikrovilág: környezete; a Hortobágy és Debrecen megismerésébe, annak szinte hihetetlen részletes és mélyenszántó feltárását adva. Nem elégedett meg a csak néprajzos közelítéssel, mint igazán jó etnográfus: egyszerre volt földrajztudós és történész, nyelvbúvár és művészetkutató. Ezt a sokoldalúságot bizonyítja a képzőművészettel való foglalkozása és törődése is, amelyről most szólni kívánok. Ecsedi István Debrecen szülötte volt, szerette városát, kötelességének tartotta, hogy olyan adatokat, tényeket vagy művészi életműveket ismertessen meg, amelyek már feledésben vannak, így - földrajzi kutatásaihoz kapcsolva - megírta a debreceni Református Kollégium rézmetsző diákok munkásságát, a rézmetszés történetét, s azt meg is jelenttette 1931-ben. Korábban, már 1912-ben jelent meg írása Karács Ferencről a kollégiumi térképmetszőről, akinek munkássága nemcsak földrajzi, de grafikai vonatkozásban is úttörő jelentőségű. Ecsedi a debreceni múzeumban igen korán, 1911-ben kezdett el dolgozni. Különösen nagy feladat volt ez akkor, hiszen a múzeumalapító. Déri Frigyes hagyatékában nagyszámú és jó színvonalú művek voltak. 1929-től, mint múzeumigazgató nagy tisztet, de hatalmas felelősséget vett a vállára. Nem volt azonban befelé forduló ember, munkájából, energiájából futotta a nem kifejezetten múzeumi tevékenységre is. így igen jelentős szerepet vállalalt a Hortobágyra irányuló idegenforgalom helyes fejlesztésére. Tősgyökeres debreceni, (s mivel tanyájuk volt Hortobágyon - mondhatjuk úgy is, hogy hortobágyi ember lévén), tiltakozott olyan törekvés ellen, amely „Délibábos rónát" akart a pusztából csinálni, meg akarta egyszerű és fenséges szépségét változtatni. De mint igazi néprajzos is tiltakozott a hamis álromantika ellen. Maga vállalt illusztris kül-és belföldi látogatók, csoportok részére hortobágyi vezetést, s a múzeumba is elhelyezte barátjának, a Hortobágy nagy festőjének, Káplár Miklósnak képeit. Amikor iíj. Kovács János debreceni festőművész 1932-ben hozzákezdett óriási méretű: 101 méterszer 8 méteres olajképéhez, a Hortobágyi körkép-hez, Ecsedi tanulmányozásra átengedte a múzeumban levő hortobágyi néprajzi, népművészeti tárgyakat. Ö maga többször megnézte a készülő művet, tanácsokat adott a festőnek. A festmény hortobágyi életképeket, az ott élők viseletét, szokásait, ünnepeit mutatta be. Az 529 ember-és állatfigurából szer-