Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

A madarai lovas

A madarai lovas Aki Sumenbe eljut, megnézi a közeli madarai lovas relifet is. Nem lehet elmenni a környékéről anélkül, hogy meg ne mutatnák és hogy meg ne néznénk. Nemcsak a művészetek, a történelem iránt érdeklődők zarándokolnak el hozzá, hanem mindenki, aki közelebb akar kerülni az ezerháromszáz éves Bulgáriához, a bolgár néphez. Pompás emléke, szimbólummá nemesedett kifejezője ez a nem mindennapi környezetben látható monumentális alkotás a bolgár kultúrának, annak a jelentős szerepnek, amit a bolgárság az emberiség egésze életében betöltött és betölt ma is. A madarai lovas nem véletlenül került arra a helyre, ahol van. Az itt leszakadó magas plató meredek sziklafalának védelmében már az újabb kőkorban település volt. Otthonra találtak itt a trákok, a görögök, a rómaiak is. Mindannyiójukról számos értékes emlék tanúskodik. Az első bolgár birodalom idején, Pliszka és Preszláv szomszédságában is fontos hely volt. Fent a platón a vidéket ellenőrző vár állott, lent pedig a vár és a hatalmas sziklafal védelmében pompás város létesült. Virágkorát Krum kán idején élte, Fehér Géza meg éppen a bolgárság kultikus központjának tartotta. A harmadik bolgár birodalom idején hanyatlásnak indult, a török alatt pedig majd teljesen elenyészett. Az egykori várnak, városnak csak alig észrevehető nyomai maradtak meg. Leginkább a hozzáférhetelen helyen levő lovas dombormű maradt meg, csak az időjárás, a sziklafalról lezúduló esővíz, leváló kőrészecskék, az erős szél rongálták. A lovas vitéz büszkén nézett el a pusztulás fölött és a megmaradásról, egy nép hajdani nagyságáról beszélt. Nem csoda, ha a késő utódok számára Madara az egykori bolgár nagyságot, a független, szabad Bulgáriát jelképezte. Ezzel is magyarázható, hogy a bolgár nemzeti újjászületés idején, anynyi más, sokkal fontosabbnak látható feladat mellett megkezdték Madara feltárását (Raíail Popov, az első bolgár régész munkásságát kell hangsúlyoznunk). Madara sok, renkívül jelentős emléke közül messze kiemelkedik a sziklafalon látható, a természetes nagyságnál jóval nagyobb dombormű. Kánitz Félix még trák lovas istennek gondolta, Raíail Popov és a társai már helyesebben vélekedtek; a madarai lovas domborművet óbolgár emléknek állították. Végleges meghatározásához azonban Fehér Géza jutott el, egyrészt a domborműn látható ábrázolás más emlékekkel való összevetése, másrészt a lovast három oldalról körülvevő görög nyelvű írás megfejtése révén. A madarai lovas sok vitára adott alkalmat. Számos, sokszor egymással merőben ellentétes vélemény hangzott el róla, vele kapcsolatosan. Fehér Géza régészeti és nyelvészeti kutatásai a kérdésben annak ellenére, hogy esetleges javítások még teljesebbé tehetik megállapításait, nemcsak alapvetőek, hanem véglegeseknek is vehetők. A madarai lovas domborművön minden apró részlet fontos. A dombormű vágtató ló hátán ülő hosszú hajú harcost ábrázol. Jobb kezében lófarkas kop-