Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Preszláv kövei

Pliszkához hasonlóan, nagy kváderkövekből épült. De nemcsak ez az egyező a pliszkai építménnyel, hanem az egész erődítmény szerkezete, építésmódja is hasonló. Ezt az magyarázza, hogy Pliszkával egyidőben Omurtag építtette talán ugyanazokkal a munkásokkal, mindenesetre ugyanabból az anyagból. A belső várban itt is paloták álltak. Ezek romjai azonban kevésbé áttekinthetőek, mint Pliszkában, mert itt több átépítés volt, mint ott. Elsőnek mindjárt a Símeonféle, amely nemcsak díszesebbé tette az épületeket, hanem korszerűbbé téve őket úgyis mint erődöket, új funkcióknak megfelelően tovább is fejlesztette. A preszlávi romok jelentős darabjai azok a kőoroszlánok, amelyek a várkapuba voltak kétoldalt beépítve, mintegy védve a bejáratot. Az oroszlánok a totemállat jellegével védték a káni székhelyet, a későbbiek folyamán szimbólummá váltak és ma is a bolgár címer alkotó elemei. Preszlávban, a feltárt és állagmegóvásban részesített maradványoknál, valamint az ásatásokból előkerült anyag egy részét bemutató múzeumban egy akkor korszerű, a kor színvonalán álló állami, társadalmi, műveltségbeli fejlett rendszernek voltunk tanúi. Ez mindenki számára bizonyítja, hogy a IX-X. században Bulgária Európa vezető államai közé tartozott. A bemutatott emlékanyagban nem egy magyar vonatkozású is akad. A legtöbb esetben természetesen nem közvetlen módon. A preszlávi ásatásoknál előkerült használati eszközök, kerámia például majd azonos a honfoglaló, a X-XI. századi magyarság anyagi kultúrájának elemeivel. Talán csak egy mozzanatra térnénk itt ki, annak megemlítésére, hogy a preszlávi emlékekben a híres nagyszentmíklósi kincs párhuzamait is megtaláljuk, ahogy arra a kiállítás is hivatkozik. Preszláv romjainál, a második bolgár főváros köveinél is megilletődve álltunk és nem győztünk csodálkozni a régen eltűnt idők nagyságán és mindmáig ható erején. Tapasztalni lehet ugyanis, hogy Bulgária mai életében is ható tényezők ezek a kövek; az egykori nagyság, a történelemben betöltött jelentős szerep, a haladás korai szolgálata. A megújuló Bulgária sok erőt merített ezekből az emlékekből. A hazafias nevelés, a közösségi tudatformálás ezek alapján is, ezekre hivatkozva is könnyebben, eredményesebben oldja meg a ma feladatait, készíti elő, a még szebb, jobb jövőt.