Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)
Pliszka romjai
Iszperih kán volt az államszervező, akit a kánok hosszú sora gyorsan követett. 716-ban Bizánc kénytelen volt elismerni a bolgártörök államot, békét kötött vele, de Kormíszos kán uralkodása alatt (739-756) ismét megtámadta és a Balkán-félsziget visszaszerzésére törekedett. Eleinte a bolgárokat sorozatos vereségek érték, belső bajok is megosztották őket. Telec személyében új törzsből (az Ugain nemzetségből) választottak kánt (761-763). A történettudomány Telec uralkodását úgy értékeli, hogy kánná választásával, illetve elődje Vineh kán meggyilkolásával az akkorára már kialakult arisztokrácia ellenében a közrendű szabadok kerültek hatalomra. Központi kérdéssé vált a Bizánccal való béke vagy harc kérdése. Az arisztokrácia a Bizánccal való béke híve volt, a közrendű szabadok pedig a nemzeti függetlenség, a Bizánc elleni aktív védekezés mellett álltak ki. Telec sem maradt sokáig kán, mert a Bizánccal való békesség hívei megölték. Sok viszály után, 766-ban Telerig ragadta magához a hatalmat, aki a függetlenség töretlen híve volt, de életét Bizáncban végezte. A belső bajok elől kénytelen volt odamenekülni. Utána a káni méltóságot egyre inkább harcias egyéniségek töltötték be: Kadram (777-802), majd Krum (803-814), aki különösen erős kézzel, kellő ügyességgel nemcsak belsőleg erősítette meg országát, hanem minden irányban való terjeszkedésével, hódításaival naggyá is tette. Ez a fejlődés csak úgy volt lehetséges, hogy a kor követelményeinek megfelelő reformokat vezetett be, a társadalmi fejlődést elősegítette. Ennek a folyamatnak egyik kicsi, de jelentőségében nagy mozzanata volt a rabszolgaság felszámolásak Krum a zsákmányolt hadifoglyokat már nem rabszolgaként kezelte, hanem az állam tagjaiként, bolgár alattvalóként. Az általa kijelölt helyeken letelepítette őket és munkájukat, tevékenységüket az állam szolgálatába állította. Krum volt az, akinek az uralkodása alatt a bolgártörök állam a Balkán-félsziget északkeleti részén, a mai Bulgária területén véglegesen berendezkedett. Minden bizonnyal ő tette Pliszkát káni fővárossá. A közelben levő Madara hatalmas szikla-emlékműve (a madarai lovas), illetve annak felirata az ő dicsőségét zengi. Krum halála után rövid zavar, bizonytalanság után ismét nagy egyéniség, Krum fia Omurtag ragadta magához a hatalmat (816-831). Omurtag erőskezű katona volt, nemcsak megtartotta az apja által szerzett területeket, hanem maradt ereje, ideje a reformok bevezetésére is. Az önálló bolgártörök állam főleg az ő tevékenysége eredményeként szilárdult meg. Országát 10 körzetre osztotta fel, amelyeknek az élére kormányzókat rendelt. Újjáépítette a bizánciak által korábban lerombolt káni fővárost, Pliszkát. Az újjáépítésnél gondosan ügyelt arra, hogy hatalmának megfelelő, külsejében is beszédes fővárost építtessen. Az építkezéseknél római és bizánci mintákat vett figyelembe és így Pliszka romjainál a trák, görög-római, szláv, bolgártörök emlékanyag mellett későrómai és bizánci elemekkel is találkozunk. Pliszka külső erődítményei ma már alig látszanak. Ez egy 23,3 km 2 nagyságú területet körülvevő földsánc volt. Ennek a hatalmas területnek a közepén állt az ugyancsak nagy kiterjedésű kővár. A vár területe fél négyzetkilométer. Falai nagyméretű kváderkövekből (1,5^0,6 m) épültek két és félméteres vastagságban. A nagyjából téglalap alakú kővár falainak négy szögletén egy-egy köralaprajzú torony állt, a falak oldalainál pedig két-két ötszögű őrtorony volt. Különösen megerősítették a kapukat. A kapuk mindkét kapufelénél egy-egy erősen épített kaputorony állott. A várfalak, toronyfalak, kapufalak mindenütt nyomonkövethetők, nagyrészük egy-másfél méter magasságban ma is fennáll.
