Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Sumen városa

Síimen városa Gyönyörű fekvésű város, a vrbicai Balkán szeszélyesen csipkézett, meredek hegyei és a Deli ormán felvidék halmokká szelídült dombjai közé szorultan; mintegy az ölükbe települt. Az egykori hatalmas erdőségekből még máig is sok maradt, a hegyek aljából, a dombok hajlatából még ma is sok forrás önti vizét és nedvezi a melegben kitikkadó, különben termékeny földet. Idilli hely, környezet ez még ma is, amikor pedig a város mindinkább növekvő területe, a település hatalmas építményei, házak és üzemek egyaránt, az erdők részbeni kiirtása, a környező földterület művelés alá fogása, utak, hidak, csatornák, különböző vezetékek, vasútvonalak építése már eléggé megváltoztatta a természetes képet, körülményeket. Sumen városa mindig jelentős település volt, ma is az. 80 000 lakosával, közigazgatási, kulturális, és egészségügyi intézményeivel, üzemeivel Bulgária egyik legjelentősebb városa. Minket magyarokat, sok szál fűz Sumenhez. A közvetlen közelében állt városok, államközpontok - Pliszka, Preszláv, Madara - többek között a magyarok ostromait is állták. Kossuth első, huzamosabb tartózkodási helye volt emigrációjában és mind ő, mind a vele jöttek közül többen, maradandó nyomot hagytak maguk után a bolgár, közelebbről a sumeni történelemben. A magyar származású Kánitz Félix (néprajzkutató) mutatta be először a világnak, a magyar Fehér Géza (régészünk) kutatta fel a madarai és a környékbeli bolgár emlékanyagot, Ecsedi István a város és környéke bolgár és török népéletével foglalkozott, s ma Magyar-Bolgár Barátság Kossuth Lajos Múzeuma néven emlékmúzeum és fejlődésünket bemutató állandó kiállítás található a városban. Sumen Debrecen testvérvárosa is és szerencsére ez a kapcsolat többet jelent, mint más esetekben, tartalmasabb, mint másutt. A tájékozatlan ember azt gondolja, hogy Sumen egy régi, elhanyagolt, jellegzetesen keleti, vagy éppen „balkáni" város, a kifejezés lenéző értelmében. Ezzel szemben városunk rendezett, nagy, a civilizáció minden vívmányával felszerelt. A városkép kimondottan „nyugati", égbenyúló magas házak, gyárkémények, óriási építmények egész sora ejti ámulatba az idelátogatót. Sumen mindig jelentős hely, nagyváros volt, mindig lépést tartott a fejlődéssel. Ezt két tényezőnek köszönheti. Először is annak, hogy fontos, igen nagy terület életére kiható útvonalak kereszteződésénél települt. Másodszor pedig, hogy jól védhető helyen áll. Az utak gazdaggá, kiterjedt kereskedéssel foglalkozóvá, jeles vásárhellyé tették, a jól védhetőség pedig erődítménnyé fejlesztette. Nemcsak a város fölé nyúló csúcson épült hatalmas vár jelentette a védhetőséget, hanem a változatos, erősen tagolt táj mellett az ideösszpontosított katonaság és azok intézményei (kaszárnyák, raktárak, fegyver- és lőszergyár stb.) is. Mindez természetesen nemcsak előnyt jelentett, hanem alap-