Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Sz. Kürti Katalin: Ecsedi István művészbarátai

szobor elhelyezése és műalkotások a múzeumba kerülése Medgyessy ajánlata volt. Medgyessy Ferenc az egyik legnagyobb magyar művész, a modern magyar szobrászat legerőteljesebb legegyénibb alakja. Művészete szakítást jelentett az akadémikus szobrászattal, ezen keresztül egy kissé a reneszánsz, s még tovább a klasszikus görög-római szépségideállal. Az ókori keleti művészet (mezopotámiai, egyiptomi) hatott rá archaikusabb, különleges, tömbszerű formálásmódjával, valamint a debreceni és hortobágyi embertípus, egy paraszti szépségideál. A modern művészetben Maillolés Despieau francia szobrászok zárt, egyszerű szobrait tekintette példaképének. Mindezek a hatások azonban szintézisben jelentkeznek Medgyessy művészetében, amelyet egyéni tehetségével töltött meg. Debrecenben született 90 éve, s bár onnan elkerült, (előbb Budapestre, majd Párizsba, Firenzébe tanulni, s ismét Pesten telepedett le,) - de Debrecentől soha nem szakadt el. A családi kapcsolatokon túl személyes és hivatalos baráti kapcsolatai, mecénásai, és azok megrendelései is vissza-visszahívták. így igen jelentős a Déri Múzeummal és Ecsedi igazgatóval való kapcsolata, és jó barátsága. Ecsedi Istvánt 1929-ben nevezték ki a Déri Múzeum igazgatójává, rá várt az a feladat, hogy a múzeum építési munkálatait befejeztesse, és a nyitáshoz a teljes környezetet kiképeztesse. Debrecen város 1930 januárjában adott megbízást Medgyessynek a Déri Múzeum elé kerülő 4 életnagyságúnál jóval nagyobb bronzszobor elkészítésére. Ecsedi és Medgyessy azonban már jóval előbb, 1929 nyarától leveleztek, beszéltek a négy szoborról. Ennek köszönhető, hogy Medgyessy több vázlatot, rajzot, sőt 1929 augusztusában már kis gipsz mintát is készített, a 1930 januárjában az egyik alak teljes méretű gipsz modellje már bronzöntésre várt. A négy másfélszeres életnagyságú bronzszobor: a „Tudomány", „Művészet", „Régészet", „Néprajz", nemcsak Medgyessy életművének, de a modern magyar művészetnek legnagyszerűbb teljesítménye, s különösen az olyan nagyszerű környezetben, mint a Déri Múzeumunk, az ország legszebb vidéki múzeuma. Már messziről közeledve felhívja a figyelmet magára a neo-empire épület, előtte a hatalmas, négy heverő bronzalakkal. Ezek rendeltetése: előkészíteni a nézőt hangulatilag a múzeumlátogatásra, a művészetek élvezésére, és megjelölni a múzeum legfőbb osztályait, gyűjteményeit: néprajzot, történelemtudományt, a művészetet és régészetet. Nem véletlen, hogy az 1937-es Párizsi világkiállításon e művek Grand Prix-et (fő díjat) kaptak éppen Maillol és Despieau francia szobrászok, Medgyessy példaképei döntése alapján. De nemcsak a négy köztéri szobornál játszott fontos szerepet Ecsedi, hanem több Medgyessy szobor megvételében, megrendelésében. Ecsedi készíttette el Medgyessyvel a XIX. sz.-i egyik legnagyobb szobrász, Ferenczy István Csokonai szobrának márványkópiáját. Ecsedi fontosnak tartotta, hogy a legjelentősebb debreceni költőnek, a magyar felvilágosodás kora nagy alakjának márványmásolatú szobra legyen a Múzeumban is. Medgyessy leghíresebb szobrai egyikét, a Kis lovast is Debrecennek ajándékoztatja, „Táncosnő" és „Térdelő nő" című művét átengedte a múzeumnak szabadtéri kiállításra. Medgyessy a képvásárlásoknál, szoborátvételnél állandó tanácsadója volt a Déri Múzeum igazgatójának. Budapesten a legnagyobb és legmodernebb művészekkel tárgyalt a Déri Múzeum nevében, Ecsedi megbízásából. Medgyessy bár Budapesten élt, évente részt vett a haladó debreceni művé-