Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Ditrói Béláné: A sumeni Ecsedi emléktábla leleplezése

Ditrói Béláné, a debreceni Déri Múzeum íőrestaurátora A sumeni Ecsedi emléktábla leleplezéséről Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak, kedves Barátaink ! A tisztelet és megbecsülés érzésétől áthatva állunk itt, hogy megemlékezzünk dr. Ecsedi Istvánról, Sumen testvérvárosának, Debrecennek kiemelkedő egyéniségéről. A külföldiek ezrei Sument a pompás látnivalóért, nevezetességeiért: az impozáns Tambül-dzsámiért keresik fel. Nekünk, magyaroknak a sok látnivalón kívül az 1848-49-es magyar szabadságharchoz fűződő emlékei révén külön vonzerőt jelent. Mi debreceniek, ezen túlmenően, városunk jeles tudósa, Ecsedi István emlékének is adózunk Sumenben. Az Önök ismereteit szeretném néhány mondattal kibővíteni, hogy megfelelően tudják értékelni azt az embert, aki a maga egyszerűségében idegenkedett minden nyilvános szerepléstől. Ecsedi István 1885-ben született Debrecenben, s ott is halt meg 1936-ban. Egyetemi tanulmányai elvégzése után került a debreceni Déri Múzeumhoz 1911-ben, ahol előbb mint néprajzos muzeológus, majd 1929-től haláláig igazgatóként működött. A múzeumi munkában eltöltött negyedszázad alatt energiától túlfűtve, lankadatlan munkakedvvel, egyre fokozódó tempóval dolgozott. Huszonnégy önálló tudományos műve mellett különféle folyóiratokban, évkönyvekben, napilapokban számtalan népművelő, ismeretterjesztő cikke jelent meg. Tanulmányai, dolgozatai, gazdagon illusztrált könyvei kimeríthetetlen tárháza ma is a kutatóknak, akik szinte valamennyi írását a néprajztudomány valamennyi területén forrásmunkaként használják. De ízes, zamatos, egyéni humorával, meglátásaival teli művei kellemes szórakozást is nyújtanak az olvasni szeretők széles táborának is. Elévülhetetlen eredményeihez tartozott, hogy a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményét nagyszerűen fejlesztette. Az általa gyűjtött anyag lett az alapja az 1930-ban megnyílt első nagy múzeumi kiállításunknak, és a kiállítás mellett kialakított raktárnak. A tárgyakat nemcsak felkutatta és összegyűjtötte, hanem azokat a tudós készségével, rendszerességével feldolgozta. A használati darabok mellett páratlan szorgalommal hordta össze a folklór-anyagot is. írásaiban nagyszerűen kapcsolta a gazdag néprajzi megfigyelésekkel teli életkéoeihez a filozófiai, művelődéstörténeti és társadalomtudomány eredményeit. Tudós ember volt, szakmájának európai hirű művelője, példátlan becsületességgel és alapossággal végezte munkáját. Pihenést nem ismerő élete során nagy utazgatásokat tett külföldön is. Külföldi utazgatásaival, híres múzeumok, könyvtárak meglátogatásával tapasztalatait, látókörét igyekezett tágítani. Hazai gyűjtőútjaihoz hasonlóan külföldi útjairól is hosszú cikksorozatokban, vagy képekkel illusztrált önálló kötetekben számolt be. A lappoktól kezdve az északi államokon át Egyiptomig és a