Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Vakarelszki, Hriszto: Emlékezés dr. Ecsedi Istvánra, a Déri Múzeum volt igazgatójára

ta e legjellemzőbb foglalkozási ágait, de egyszersmind, mint valódi vadász, földműves és pásztor - e foglalkozások valódi képviselőjeként is. Űgvhogv, amikor az ember megismerkedett e szerszámokkal, eszközökkel, még akkor is, ha mint e tárgykör szakembere, tájékozott volt szerepükről, használati módjukról e szakmájába szerelmes kutató tudományos magyarázatai nyomán mind újabb és újabb, mélyebb ismeretekre tesz szert, s a külső vonatkozásokon túl feltárult előtte létrehozóik és használóik lelki világa is. íme, ilyennek láttam, így emlékszem Ecsedi Istvánra, akivel csupán kétszer találkoztam - egyszer Budapesten s egyszer kétnapos debreceni látogatásom során. Ügy él bennem, mint a magyar puszta nagyszerű tudósa. Akkor még nem ismertem életét, de ismerve származását megértettem, hogy a magyar népélet, a néprajz iránti szeretetét, sőt alapvető néprajzi ismereteit is magából, a szülői házból hozta magával. Mindazokkal a magyar tudósokkal együtt, akik fáradoztak a bolgár népélet és kultúra megismerésén és megismertetésén így Könitz Félixen, Strauss Adolfon, Czirhusz Gézán, Gorove Lászlón, Nopcsa Ferencen, Fehér Gézán, Melich Jánoson, Szilágyi Zoltánon, Kniezsa Istvánon, Németh Gyulán és még sokan másokon túl, a régi nemzedékből és a kortársak mellett, Ecsedi munkássága is jelentős entográfiai értékkel bír. Fontos, bár nem nagy terjedelmű forrás a bolgár népélet és anyagi kultúra megismeréséhez a kapitalista rendszer utolsó évtizedeiben. Néprajztudományunk mélységesen hálás ezért, s szívből ünnepeltük őt röviddel ezelőtt Sumenben, s most itt szülővárosában, Debrecenben.