Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Varga Gyula: Ecsedi István és a magyar néprajztudomány

már világhírű debreceni ötös fogat befogása és hajtásmódja), a pásztortűzről, az éjjeli legeltetésről, a juhtej feldolgozásáról stb. Nyugtalan vére nagy utazásokra sarkallta. Beutazta Kisázsia nyugati partjait, járt Törökországban, Görögországban, Egyiptomban, Szudánban, eljut Palesztinában a Szent Földre, Európa középső és északi országait is megismeri s huzamosabb időt tölt Bulgáriában. Utazásairól számos könyvben, még több előadásban számol be. Ebből az következne, hogy széttekintve a nagyvilágban, tanulmányai befolyásolják itthoni tudományos munkáját. Nem így történt. A „poros országutak" vándorát nem érdekelték az egyetemes néprajzi iskolák elméletei. Amikor utazásairól hazatért folytatta a debreceni cívis, a hortobágyi pásztor, a tiszai halász egyszerű életének megfigyelését és leírását. A világban való forgolódása még inkább erősítette lokálpatriotizmusát, amelynél ő erősebb köteléket nem ismert. Kétségtelen, hogy egy idő után ez gátja is lett kifejlődésének. Nem indokolatlan, hogy tudós kortársai szemében vidéki „cívistudós" maradt, annak ellenére, hogy tágabb kitekintése lehetett volna, mint kortársai közül bárkinek. Műveit a mai generáció szinte újra felfedezi. Mintha maguk a rég elhunyt adatközlők személyesen szólalnának meg, oly hitelesek, s a maga nemében pótolhatatlan forrásai a magyar néprajztudománynak. Külföldi útleírásai közül egyedül a Bolgárok földjén tartalmaz számottevő néprajzi megfigyeléseket, de erről már előttem szóltak.