Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Dankó Imre: a legújabb balkáni hajdúkutatásról

Dankó Imre A legújabb balkáni hajdúkutatásokból A dél-szerbiai Vranje város múzeuma évkönyvének a közelmúltban jelent meg a nyolcadik kötete (BpancKU rjiacHUK, VIII. 1972.). Az évkönyvben egy érdekes közleményt találhatunk, amely a vranjei várkörzet (derven, kale) hajdúságának XVII. századvégi történetével foglalkozik (Xaudymaïa y BpancKuu depeeuuma KpaeM XVIII. cmo/iema-, a 309-316. lapokon). A vranjei várkörzet a Morva déli völgyében, Nistől délre, Vranje város körül alakult ki. Stratégiailag rendkívül fontos terület volt, mert a Kis-Ázsiából jövő és északnak, többek között Magyarország felé tartó törököknek át kellett rajta haladniuk. Hasonlóan fontos volt a Sztambulba, Kisázsiába, a Török birodalom belseje felé irányuló hadi forgalom biztosításaként is. Természetesen kereskedelmileg is jelentős terület, útvonal volt. A törökök korán elfoglalták és hogy biztonságosan birtokolhassanak több kis várat, palánkot, őrhelyet létesítettek a korábban is meglevő, erős, nagy várak, erődítmények mellé. Ilyen kisebb várak voltak a pcinjei, konculji, a gredelicai, a burjuki és a leskoveci. Mindezek központja a vranjei vár volt. De bármennyire is őrizték, biztosították a törökök ennek a számukra rendkívüli fontosságú területnek a nyugalmát, zavartalan birtoklását Vranje környékén erőteljes hajdúmozgalom fejlődött ki. A gondos kutatásokon alapuló tanulmány, amely hivatkozásaiban rámutat a sokrétű, gazdag, sajnos, nálunk alig ismert balkáni hajdúkutatásokra is, egyrészt azt állapítja meg, hogy a vranjei várkörzet hajdúságának mozgalma a XVII. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben erőteljesen fellángolt; másrészt, hogy ezek között a hajdúmozgalmak és a különféle dél-szerbiai felszabadító mozgalmak - például a kosovói szerb-albán megmozdulások - valamint a macedóniai Kapros fellépte között szoros kapcsolat volt. A Vranje környéki hajdúság legnagyobb vállalkozása az 1689. évi támadás volt. A hat hónapon át, áprilistól októberig tartó felkelést az elkeseredés és a törökök kegyetlenségei váltották ki. A hajdúfelkelés olyan méretű volt, hogy Leskovecből és Vranjéből számos török család a távolabbi, jobban védhető, erősebbnek vélt, biztonságosabb Kumanoba menekült, hátrahagyva mindenét. ByKanoeuh, I. II., a tanulmány szerzője, végül abban összegezi az elmondottakat, hogy a vranjei hajdúság 1689. évi támadása az 1689. évi osztrák-török háborúra vezethető vissza. Arra a kétségbeejtő helyzetre, amikor számos balkáni nép, népcsoport (szerbek, macedónok, katolikus albánok stb.) az előrenyomuló osztrákok oldalára állt és a török ellen fordult. Azonban az osztrákok kudarca a felkelt népeket, népcsoportokat kompromittálta. Ez a fordulat kiszolgáltatta a balkáni népeket, népcsoportokat a törökök bosszújának, akik hamar véget vetettek a felkelésnek és kegyetlenül megbosszulták magukat.