Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)
Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése
Debrecen városa a Hajdúkerület tervezetéből is láthatta, hogy a rendezésnél sokat nyerhet vagy sokat veszíthet. Éppen ezért 1874 februárjában Kovács Lajos polgármester a városi közgyűlés előtt kijelentette azt, hogyha megvalósul a törvényhatóságok területét szabályozó törvényjavaslat, Debrecen városa eddigi jelentőségét elveszítené és igen elszigetelt helyzetbe kerülhet/" Külön kiemelte a Debrecen városa, illetve a debreceni polgárok által birtokolt puszták sorsát, hiszen azok papíron mindezideig Szabolcs vármegyéhez tartoztak, s „Debreczen fennhatósága alá mai napig sem rendeltettek". A város ugyan már eddig is kérte azt, hogy a pusztákat közigazgatásilag is csatolják Debrecenhez, de ez mégsem történt meg, Szabolcs vármegye ugyanis ellentmondással élt. A veszély elhárítására Debrecen városa bizottságot alakított, hogy a város körül új vármegyét szervezzenek. ! " Ennek érdekében az előkészítésbe bevonták az országgyűlési követeket és az újságokban is megindították a sajtókampányt. A város vezetőségének hivatalos álláspontját a Dehreczeni Ellenőr című lap képviselte, mely ekkor a balközép hivatalos közlönye volt, majd 1875-től a Szabadelvű Párt közlönyeként élt tovább. Az újság a programot a következőképpen foglalta össze:" Mivel a Hajdúkerület esetében minden jel „végmegszüntetésre mutat a hason fekvésű XVI szepesi város és Felső-Fehér megye példájára; feloszlatását nem háríthatja el befolyásos vezérférfia minden utánjárása és biztatása dacára sem; ellenben igenis megelőzheti végleges szétszakítását alkatrészeinek s e czél elérésében csupán egyetlen út áll a hajdúság előtt : „Minden erővel egy vármegye létrehozatalán kell működni, mely összetartozásuk tényleges fenntartása mellett a közbeeső helységekkel együttesen elegendő kiterjedés, lakosságszám és közelkedési eszközökkel rendelkezik. E vármegye állana a Hajdúkerület mellett Szabolcs és Biharmegye közelfekvő területrészeiből, középen Debreczennel, mint székhellyel." A lap elképzelése szerinti vármegye nagyobb területet ölelt volna fel, mint ami végül megvalósult. A számításba vett községek közül ugyanis Polgár és a bihari községek nagyobb része nem került Hajdú megyéhez. A másik debreceni lap, a 48-asok közén levő Debreczen sem maradhatott közömbös a rendezés tervével szemben. Ellenzéki beállítottsága miatt a rendezési tervet és a kormány politikáját elfogadhatatlannak tartotta, mondván: nem lehet minden rend és összefüggés nélkül „keresztül-kasul gázolni a haza földjét". 32 A lap a Dehreczeni Ellenőrt is megelőzve vetette fel a Debrecen körül alakítandó új vármegye tervét. Álláspontját a következőkben összegezte:" Debrecen elveszítené eddigi jelentőségét, piacát, kereskedelmét és iparát, ha fenti tervet nem sikerül megvalósítani. Helyét Nyíregyháza és Karcag tölti be. Ezért „tekintettel Debreczen város múltjára, jelenére, alakítsanak a Debreczent környező s érdekeinél fogva Debreczenre utalt községekből Debreczen megye név alatt egy új megyét". Mivel a lap nem bocsátkozott részletekbe, a Dehreczeni Ellenőr úgy tett mintha egy véleményen volnának:'" „ . . . óhajtjuk, hogy a debreczeni sajtó képviselői pártkülönbség nélkül s egymással kezet fogva 29 HBmL. IV. B. 1403 a. 12. Debr. Törv. hat. Bizotts. közgy. jkv. 1874. febr. 5. 30 Uo. és Debreczeni Ellenőr, 1874. nov. 7. 31 Debreczeni Ellenőr, 1874. júl. 23. 32 Debreczen, 1874. febr. 5. 33 Uo. 1874. febr. 16. 34 Debreczeni Ellenőr, 1874. júl. 23. 1.1
