Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

kezik a Hajdúvárosok érdekei kellő figyelembe" fognak vétetni. A küldöttség a Hajdúkerület emlékiratát ki is nyomtatta."

1 Sillyéék útja tehát nem bizonyult eredménytelennek, hiszen sikerült elfogadtatni a hajdúvárosok törvényhatósági egységének gondolatát. Nagyon jól tudták azonban, hogy az út nem jelentett egyúttal végleges sikert is, hiszen Budapesten a székhely és a terület kérdésében nem osztották a Hajdúkerület elképzeléseit. Éppen ezért az 1873. december 30/31-én összeült kerületi közgyűlés leszögezte, hogy az eddigi lépések nem elegendőek a törvényhatósági jogállás megvédésére.

22 Úgy látták, hogy a lapok által már teljes terjedelmében ismertetett minisztériumi törvényjavaslat még ijesztőbb képet mutat, mert az „kiválólag a Hajdú Kerület létének, sőt nevének és emlékének" megsemmisítését vette célba. Elhatározták ezért, hogy újabb küldöttséget menesztenek Budapestre, ezúttal az úgynevezett 21-es bizottsághoz. E bizottság feladata volt az országos pénzügyi kiadások ellenőrzése, s a lehetséges megtakarítások iránti véleményadás is. így - bár a fenti bizottság közvetlenül nem folyt bele a megyerendezésbe - abban szava, véleménye mégis komolyan számításba jött. A kerületi közgyűlés határozata alapján az újabb küldöttség a fővárosba a következő tervezettel indulhatott.

21 1. Szabolcs vármegyétől ne csatoljanak Unghoz, illetve Szatmárhoz területeket, a Hajdúkerületet pedig ne olvasszák be Szabolcsba, mert a ,,hajdú városok népe készebb saját ügye orvoslásának igényeiről is lemondani, . . .mint történelmi múltjának gúnyjául, a nem is magyar népességű Nyíregyházára fáradozni." 2. A Hajdúkerület megsemmisítésének semmi egyéb oka nem lehet, mint az, hogy Szabolcs megyét a területi veszteségekért így akarják kárpótolni. Ez ellent mond a ,,sarkallatos" törvényeknek. Félreérthetetlenül Szapáry belügyminiszternek címezve hozzáfűzték még, hogy a rendezési javaslatot készítő „oly természetellenes tervet hozott javaslatba, melynek erőszakos keresztülvitele, a történelem nagyszerű igazolása szerint, még a megsemmisülés veszélyével szemben is, képes a polgárok lelkesedését fagykérgével zsibbasztani meg." 3. A kerületi hatóság megszüntetése egyet jelent a közművelődés pusztulásával, mert Szabolcsban a kultúra ügye jóval hátrább áll, mint a hajdúvárosokban. 4. A Hajdúkerület terjedelmes székházzal rendelkezik, amely bőségesen elegendő a közigazgatási és igazságszolgáltatási apparátus befogadására, sőt 150 fegyenc számára börtön is van. A Szabolcs megye székhelyéül kiszemelt Nyíregyházán először építkezni kellene, s a költségek az ,,abba beolvasztandott hajdú városok népének . . . igazolhatatlan kétszeres terhévé válnék". A Hajdúböszörményben levő alkalmas főorvosi lakhely további érvet jelentett. Az emlékirat, miután módszeresen igyekezett bebizonyítani a Szabolcs megyébe való beolvasztás egészségtelen és káros voltát, a továbbiakban olyan megoldást javasolt, amely kielégítené a fentebb tárgyalt miniszteri irányelveket. Ennek lényege abban állott, hogy a Hajdúkerületet megnagyobbítva kell fenntartani : „ne a Hajdúkerület kebeleztessék be emlékének kiirtásával Szabolcsmegyébe, hanem ennek alsó részén fekvő községei kapcsoltassanak a hajdúkerülethez . . ." Az így keletkező új megye egyházi tekintetben már régen 21 Uo. IV. B. 754 a. 1. Hajdúker. jkv. 1873. dec. 30 31. 22 Uo. 23 E küldöttségben Hajdúszoboszló még Tury Sámuellel képviseltette magát. Uo. V. B. 471/a. 4. Hszob. jkv. 1874. jan. 3.