Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)
Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből
Fs : Az a rész is tul a Tiszán mind a Német Császár birtokában volt. Ks.- Mint volt annak a résznek állapotja? Fs: Még keservesebben mint Magyar Ország több részének, azért, mert amazok az Ellenségtől pusztíttattak, ez a része pedig attól sanyargatott a kinek ő jobbágya volt. Ks: Leg inkább miket kellett szenvedni ennek a résznek a maga Királlyátói? Fs : Hlyeket: l-o. Hogy mind a Polgári, mind a Hadi tisztségek nem a magokat jól viselő hazafiaknak, hanem mind Németeknek osztogattattak, holott a Király az ő meg esküvésekor ellenkezőképpen esküdött meg. 2-o. Hogy a nevezetesebb és tehetősebb Magyar szüzek a Király hire nélkül férjhez nem mehettek, azért, hogy erőszakosan Németekhez házasittassanak, hogy osztán idővel a jószág a Magyaroktól mind el idegenittessen, a honnét a lett hogy sok igaz Magyar szivü kis aszszonyok örömestebb maradtak a leány pártába, mint sem magokat s nemzeteket Német vérrel elegyítették volna meg. 3-o. Hogy a Magyar birtokos urak tsak igen tsekély és alávaló dolgokért jószágaiktól meg fosztattak, és azok mindenkor nem más kis Magyaroknak, hanem Németeknek osztogattattak 4-to. Hogy az adó az Ország népére nem közönséges gyűlés alkalmatosságával rovatott fel, hanem a szerént, a mint a császári tiszteknek tetszett, kis is a nemzeti gyűlölségből inkább kegyetlenkedtek a Magyarokon, mint a Törökök. 5-to. Hogy az Evangelicusok a vallásokért örökös számkivetésre büntettettek, és Grof Belgiojósa, a császári hadi sereg fő tisztye, mind a Kassaiakat, mind pedig több azonn a részen lévő Evangelicusokat a templomoktól és vallások gyakorlásának módjától meg fosztott. Ks : Mit nem lehet még el hallgatni, az akkor Magyarok bánattyát nevelő okok közzül? Fs: Azt l-o. Hogy a Magyaroknak kiváltképpen való legfőbb kintse a korona, a melly ád törvényes hatalmas a Királyoknak az uralkodásra, sok esztendőktől fogva idegen kezek között hevert. 2-o. Hogy a Magyaroknak fő törvény Birájok, vagy Palatínusok, a kinek a törvények szerént való tiszte az, hogy ő közben járóságot visellyen a Király és a nép között, több mint 40 esztendőktől fogva nem tétetett. 3-o. Hogy a Római Ekklésiának Püspökjei a külső bőv jövedelmű hivatalokat magokhoz vonták, és a közönséges királyi adónak terheltetésének szine alatt kivált az Evangélicusokon szenvedhetetlen huza vonásokat követtek el. Ks: Egy szóval mi volt ekkor a Magyar maga Hazájában? Fs : Jövevény, bujdosó és vándorló. Ks : Folyamodtaké a Királyhoz bajaik orvoslása végett? Fs : Igen is gyakor izben, de minthogy az udvari tisztek tsupa Németekből állottak, a Királyhoz még tsak bé se botsáttattak, hanem mindenkor szomorú válasszal kellett a követeknek vissza térni. Ks: Hát az Erdély Országbéli Magyarokra nézve mitsoda ábrázattal tettzett fel az 1600-ik esztendő? Fs : Éppen olyannal, mintha ugyan ennek a századnak kezdete öszve esküdt volna a Magyaroknak végső romlásokra és pusztittatásokra, mert az Erdélyi Magyarok is hasonló veszedelemben forgottak a több Magyar országi Magyarokkal edgyütt. Ks : Mit gondolsz te kiváltképpen való okának a Magyarok illyen közönséges pusztittatásoknak? Fs : Azt hogy a fellyebb való esztendőkben mig a Magyarok nemzeti kirá-