Endes Mihály: A székipacsirta (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 27. Debrecen, 1975)

Szaporodásbiológia Az óriási areal eltérő természeti viszonyai kihatnak a fészkelés különböző mozzanataira is, amelyeket így nem is lehet a székipacsirta számos alfaja esetében egy adattal meghatározni. Ha az egyes területeket, az ott zajló szaporodási tevékenységet részletesen megvizsgáljuk, az alábbi eredményhez jutunk. Tavaszi érkezés A Calandrella brachydactyla telelő helyén, ahol nagy csapatokba verődve él, már február hónapban megindul a mozgás. A vonulás csúcsa március második felére esik, az Afrikában áttelelő pacsirták ebben az időpontban a Földközitenger medencéjének európai oldalán is megjelennek már. Mint érdekességet említem meg, hogy Macedóniában, már február végén megjelenhetnek. Az itt megfigyelt hatalmas székipacsirta csapatok csak kivételes jelenségként foghatók fel. Az azonban tény, hogy a madarak zöme április legelején már költőterületén található. Az első megjelenés időpontját illetően természetesen adódnak eltérések a különböző szélességi körök mentén levő költőterületek között. így pl. Málta szigetén már március 12-én feljegyezték (É szélesség 35° 15'), míg a Hortobágyon csak március végén jelentkezik (É szél. 47° 20') mely időpontban az afrikai rubiginosa alfaj már fészkén ül. Magyarországi megfigyelések során az is kiderült, hogy egy-egy populáció összes tagja egyszerre érkezik, tehát a nemek együtt vonulnak. A helyileg eltérő időpontban való első tavaszi megjelenés magyarázatához az is hozzátartozik, hogy az áttelelésre kedvező viszonyokkal rendelkező területekről madarunk el sem vonul, csak némileg lejjebb húzódik és már igen korán, az idő enyhültével megjelenik költőterületén, így pl. Turkméniában az artemisiana alfajt legkorábban március 3-án figyelték meg. Még szebben látható ez Kirgiziában, ahol a longipennis alfaj délkeleti tájon élő populációja (amely az Aral-tó, ill. a Szir-Darja folyó deltája körül telel), már március végén élőhelyen van, míg az északkeleti populatio (amely valószínűleg az Emba folyó mentén telel), csak április elején érkezik meg. (Szuskin.) A székipacsirta számos alfaja közül legkésőbb a dukhunensis jelentkezik költőterületén. Ennek az alfajnak a teljesítménye igen figyelemreméltó, hiszen indiai telelőhelyéről a Tibeti fennsíkra 4500 m körüli átlagmagasságban fekvő fészkelőhelyére kell eljutnia. A megérkezés időpontját illetően egyértelműen kiderült, hogy ezt meteorológiai faktorok nem befolyásolják. A pacsirta kedvezőtlen időjárás beálltakor (lehűlés, erős szél, eső) is megjelenik a várt időben. Revirszerzés. Párzás Az egy területen élő székipacsirták egy időben, tehát összetartó csapatban érkeznek meg, hímek és tojók együtt a költőterületre. Az érkezők már rövid, néhány órai pihenés után szétoszlanak a területen és a megfigyelőnek csakhamar feltűnnek a 2-3 főnyi kergetőző, fajtársain kívül egyéb élőlénnyel egyáltalában nem törődő társaságok. Ezidőtájt gyakran előfordul, hogy a mindennemű takarás nélkül ülő, vagy álló embert is 8-10 m-re megközelítik, sőt nem ritkán forgalmas műútra is kiszállnak. A megérkezést követő héten már kialakulnak a párok, de ez távolról sem simán, zökkenőmentesen lejátszódó folya-