Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

G. Kapusi Erzsébet: Egy nagy forradalmár ifjú évei

delmezni, ahol harcolni kellett a nép ellenségei ellen. Munkája, élete példát mutató. Állomáshelyein, Plovdivban éppen úgy, mint Szófiában, harcolt, küzdött, dolgozott magát nem kímélve a nép életének javításáért, felemelkedéséért. Sztrájkot szervezett, kulturális kérdésekről tartott előadásokat, politikai helyzetet magyarázta, az ideológiai tisztaságért harcolt, külföldi nemzetközi pártfórumokon vett részt. így többek között Lenin meghívására a zimmerwaldi konferencián. De ott volt Stockholmban, Berlinben, Moszkvában Dimitrovval együtt. Az útja nehéz és küzdelmes: a forradalmár útja. És amikor az 1923-as felkelést - amelynek egyik szervezője volt - leverték, Kolarovnak menekülnie kellett, s az emigrációban folytatta tovább munkáját. 1944 szeptemberében, amikor Bulgária felszabadult a fasiszta elnyomás alól, 22 évi emigráció után visszatért szülőföldjére s a már nem fiatal Kolarov friss erővel folytatta a munkát a bolgár nép felemelkedése, a szocializmus megvalósítása érdekében. Mint Sumen országgyűlési képviselője gyakran tért haza szűkebb otthonába, szülővárosába, s ott-tartózkodása alatt mindig a régi házban lakott, amelyet halála után a hálás bolgár nép múzeummá alakított át egy nagy bolgár hazafi és egy nagy internacionalista emlékére. IRODALOM Angel Videnou: Vaszil Kolarov - a sumeni pártszervezet titkára - 75 Godini Sumenska Partya Organizacija 1892-1967. Materiali ot naucnata sesya provedina prez 1967. g. Izd. BKP (Sofia, 1968.) str. 51-53. Hristo Hrisztou: Bulgária története (Budapest, 1971). 112-122., 139-144.