Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)
Módy György: A magyar emigránsok nyomában Sumenben
lődés alapját. Emlékét kegyelettel és tisztelettel őrzik Sumenben. Valamikori zeneiskolájának háza, illetve annak helye emléktáblával van megjelölve. 11 Láttuk korábban, hogy mire 1850. július első napjaiban a török kormány hivatalosan feloszlatta az emigrációt, akkorra már sokan legálisan-illegálisan elhagyták Sument. 1850 tavaszát és nyár elejét még így is közel négyszáz menekült a városban töltötte. Tudjuk, hogy a kiemelt szerepet játszó Sáfrány Mihály mellett még sokan később is Sumenben maradtak. Ezek jó része nyilván családot alapított, beilleszkedett a bolgár életbe, gyermekeik talán már 1878ban a bolgár nép felszabadulásakor bolgár nyelven üdvözölték a szabadságot. Pontosan végigkísérhető nyomukra eddig a kutatás nem akadt rá. A török közigazgatási gyakorlat, az anyakönyvek hiánya miatt, valamint a bolgár névadási szokás szerint csak az apa keresztnevéből képzett vezetéknév utalása alapján igen nehéz is lenne ezt a néhány magyar-bolgár családot hitelesíteni. Sokkal fontosabb szerepe lett ezeknél Sumen művelődési-társadalmi életében két olyan magyar emigránsnak, akik az 1860-as években kerültek Bulgáriába. Az egyik Szilágyi György (1832-1921) bajai születésű gyógyszerész volt, aki miután az 1858 59-es tanévben a pesti egyetemen diplomát szerzett, mint meggyőződéses forradalmár résztvett az 1861-62. évi lengyel szabadságharcban. Az önkéntes magyar ezred szétszóródása után az Egyesült Államokba emigrált s mint huszártiszt harcolt a polgárháborúban az északiak seregében. Ezután tért vissza Európába és azonnal belépett az itáliai magyar légióba, hogy Garibaldi oldalán küzdjön a népek, köztük a magyarság szabadságáért és a forradalmi eszmékért. Garibaldi háttérbe szorulása után az Ausztria elleni olasz-porosz szövetségkötéskor nyilvánvaló volt, hogy igazi forradalmárokra - köztük a magyarokra - az olasz királyság politikusainak nincs többé „szüksége". Szilágyi Törökországba ment és Konstantinápolyban gyógyszerészként hivatásos szolgálatot vállalt a török hadseregben. így került át Ruszéba, majd két év múlva a sumeni helyőrségbe. 1867 év végén kilépett a hadseregből s a következő évben megalapította saját gyógyszertárát Sumenben. Ez nemcsak a város, hanem egész Bulgária első európai színvonalú gyógyszertára volt, mind berendezését, mind szakfelszerelését és a kiszolgáltatott gyógyszereket illetően. Szilágyi beilleszkedése a sumeni bolgár társadalomba természetes volt. Már korábban kitűnően megtanult bolgárul és még ruszei szolgálata alatt egy bolgár lányt vett feleségül. Tizenöt évig élt Sumenben, ahol gyógyszertára nemcsak szakmai hírnevet, de anyagi jólétet is biztosított számára. Bulgáriának a török elnyomás alól felszabadulása (1878-79) után néhány évvel hagyta el a várost s egy rövid razgrádi tartózkodás után felesége szülőhelyére Ruszszéba költözött, ahol saját gyógyszertára volt egészen haláláig. De Szilágyi korántsem csak mint az első modern gyógyszertár megalapítója írta be a nevét a sumeni és az egész bolgár művelődéstörténelembe. Sumeni másfél évtizedes tartózkodása során szinte központi alakja lett annak a haladó szellemű értelmiségnek, mely az 1860-as években egyszerre küzdött a bolgár nép felszabadulásáért és társadalmi, művelődési felemelkedéséért. 11 A magyar emigránsok zenekarára, illetve Sáfrány Mihály sumeni tevékenységérc 1. Veress i. m. 93. és Djankova i. m. 40-41., valamint Dzumaiiev cikkét: Koreni na bölgaroungarskata druzba címen a Sumenska Zárja újság 1969. XI. 22. számában. Sáfrány munkásságát részletesen feldolgozta Videnov, Angel: Instrumentalnata muzika v Sümen prez XIX. vek. (Sumen, 1972) c. tanulmányában. Magyar nyelven csak Volly István emlékezett róla a Parlando VII. évf. (1965) 10. számában.